Nem kétséges, Schmitt Pál le fog mondani (le is kell neki). Megtalálja majd a módját: megromlott egészségi állapotára hivatkozva, vagy – tisztességesebb forgatókönyv szerint – azért, mert “úgy érzi, hogy az őt ért méltatlan támadások megingatták az elnöki hivatalba vetett közbizalmat”.
Hogy mindezt honnan tudjuk? Egyszerű. A kormánypárthoz igencsak közelinek mondott Magyar Nemzet távozásra szólította fel az államfőt. Miután a Fidesz prominensei a bizottsági jelentés után “lezártnak” tekintették az ügyet, maga Selmeczi Gabriella sem talált semmi kūlönöset a jelentésben, és persze az érintett is kimondta a kulcsmondatot “soha, egy percig nem gondolta, hogy le kellene mondania.”
Fotó: Neményi Márton
A szokásos forgatókönyv szerint ilyenkor a kormányközeli napilap élesen bírálja az ellenzéket, amely “felelőtlen rágalomhadjáratot indít az államfő és vele együtt a demokratikus berendezkedés ellen”. Aztán maga a kormányfő nyilatkozik, hogy “bizalmam töretlen Schmitt elnök úrban…”
Hogy nem ez történik, annak két oka lehet. Az első, hogy Magyarországon mégis szabad a sajtó jobb és baloldalon egyaránt. Mindenki leírhatja a véleményét, még akkor is, ha az nem egyezik kenyéradó gazdája véleményével. A másik pedig az, hogy kiadták a kilövési engedélyt az elnökre.
Mi még bízunk az elsőben. De tapasztalataink alapján a másodikra szavaznánk. És örülnénk, ha nem lenne igazunk.
