Először a Klubrádióban hallottam, akkor azt hittem, hogy valami vicc, de semmi nem utalt rá, hogy ne lenne komoly. A mai Magyar Szolidaritás Mozgalom demonstrációra invitált a hirdetés egy olyan kórusművel, amely pontosan úgy hangzott, mintha a Best of Communism című válogatásról (vö pl ezzel) ugrott volna le. Kis keresés után ráakadtam a dalra, Verdi Nabuccojából a Rabszolgák kórusához (még ez is milyen erős szimbólum!) írt új magyar szöveget Fábri Péter. A demonstrációt a köztársaságért hirdették, így ideális volt a „lesz itt még, lesz itt köztársaság!” refrén. A mű aztán a tüntetés végén, egyfajta katarzisként el is hangzott, sőt, a „Köztársak” kórus még egy ráadást is adott.
Jó ötlet-e egy ígéretesen induló szakszervezeti mozgalomnak, hogy a „köztársaságért” tart demonstrációt? Mi is a köztársaság ebben az értelemben? Biztos nem az államformára vonatkozó szűkebb jelentést kell alatta értenünk, mert az új alkotmány B cikkének második bekezdése ezt mondja: Magyarország államformája köztársaság. Ez nem különösebben meglepő, egy monarchia bevezetését azért biztosan többen észrevették volna. Tudom, egy demonstráció erősen szimbolikus világában inkább a szubsztanciális értelmét kell minden szónak keresni, tehát a köztársaság így inkább a zsarnokság ellentéte vagy valami ilyesmi.
Ha pedig a köztársaságért kell tüntetni, és nyilvánvalóan nem államforma értelemben, akkor ez azt jelenti, hogy jelenleg zsarnokság van Magyarországon. Igen, Kornis Mihály nem is nagyon vacakolt finom árnyalatokkal, óvatos jelzőkkel, szerinte most megint diktatúra van, ő huszonkét éve nem érzett hasonlót. Zsarnokságot sokféleképp meg lehet közelíteni, de egy biztos, törvényes választások útján a zsarnok nem leváltható. Ehhez képest Kónya Péter „fülke-ellenforradalmat” hirdetetett, azaz egy olyan elkövetkező választási eredményt vizionált, amelynek révén a közelebbről nem definiált Orbán-ellenes erőknek elegendő mandátumuk lesz ahhoz, hogy a „történelem szemétdombján” elégessék az összes sarkalatos törvényt. Ez még mindig életképesebb követelés volt, mint Iványi Gábor felszólítása, amely nemes egyszerűséggel a hatalomból távozásra szólította fel a jelenlegi kormányt. Annyi azonban biztos, zsarnokságban nincs értelme elkövetkező választási győzelmekről álmodozni, zsarnokságot csak erőszakkal lehet megdönteni.
Bajban vagyunk tehát a köztársaság definíciójával. Vagy mégsem? A politika sosem izgatja magát az efféle szemantikai pepecselésekkel. Nem államforma, nem a zsarnokság ellentéte, hanem a mai tüntetés értelmezésében köztársaság akkor van, ha nem a jobboldal kormányoz. Ez egy robosztus, bolondbiztos definíció, és így a fenn idézett dal refrénje is könnyebben dekódolható: leszünk még egyszer mi is hatalmon.
Visszatérve az eredeti kérdéshez: jó-e Kónya Péteréknek, hogy nem a munka törvénykönyve módosítása, nem a korai nyugdíjak eltörlése miatt, hanem elsősorban a pesti kőrúton belül mobilizáló absztrakt fogalmak mellett tart tüntetést? Korábban is feltűnt, hogy ez a tehetséges, a nyilvánossággal jól bánni képes szakszervezeti vezető nem tudott mit kezdeni a hirtelen jött népszerűséggel, elhagyta saját témáit, egyszeriben mindent meg akart oldani sajtószabadságtól, alkotmányozásig. Most pechjére még felkapaszkodtak a kocsijára azok is, akik nélkül – úgy tűnik – nem létezhet baloldali mozgolódás Magyarországon. Ők obskúrus dalokat írnak, teljesen elviszik a témát más irányba, és jól láthatóan a mai napig nem értenek semmit a demokratikus politikai verseny szabályaiból.
