Ha valaki meg szeretné érteni az amerikai előválasztások rendszerét, akkor ne itt kezdje, hanem fusson egy kört a magyar nyelven is elérhető webes tartalmak körül, amelyek színvonalasan elmagyarázzák, hogy mi is történik minden választási évben, hogyan telnek a hónapok a novemberi végkifejletig.
Van persze jó néhány dolog, amit nehéz a távolból értelmezni. Itt, az események sűrűjében értettem meg – már ha sikerült jól megértenem –, hogy mi értelme lehet egy jó esélyekkel a második ciklusára készülő elnökkel szemben hatalmas erőfeszítések árán küzdeni. Még a republikánusokkal szimpatizáló beszélgetőtársaim sem adtak sok esélyt annak, hogy Obama elnök megverhető lenne – még akkor sem, ha erre a küzdelemre leginkább ideálisnak tekintett Mitt Romney lenne a kihívója. Az amerikai gazdaság kezdi összekapni magát, csökken a munkanélküliség, a hivatalban lévő elnök könnyen kampányolhat azzal, hogy mindez az ő munkája gyümölcse, ahogy ezt már a State of the Union beszédében el is kezdte csinálni.
Obamának van egy másik, talán még fontosabb előnye: sokkal több pénze lesz a kampányra, mint akár a legjobb anyagi helyzetben lévő republikánus aspiránsnak, Romneynak. A demokrata elnök eddig is rendkívül ügyesnek bizonyult a pénzfelhajtásban, egész sor új technikát honosított meg sikerrel ezen a téren sikerrel. Most még ezen felül élvezi az újrázásra készülő jelölt mindig is előnyös pozícióját, amelynek hatására még könnyebben nyílnak ki a bukszák. Hallottam olyan becslést, hogy akár hétszer több pénzt tud költeni, mint Romney, aki pedig a saját vagyonából is jelentős összegekkel tudja a támogatóktól összekalapozott pénzt kiegészíteni.
Mi értelme akkor az egésznek? Rendben, hogy Romney gazdag, de azért értelmetlenül 10 millió dollárokat még ő sem szívesen dobál ki a saját vagyonából. Mi hajtja a kihívó szerepére készülőket, akik már arra is vagyonokat költenek, hogy végül odaállhassanak egy olyan verseny rajtvonalához, ahol az ellenfél utcahossznyi előnnyel indul? Az elnökválasztás csak az amerikai politikai show csúcsa. Ugyanazon a napon szavaznak még az állampolgárok a képviselőház teljes összetételéről és szenátus egyharmadáról is. Lehet, hogy a hivatalban lévő demokrata párti elnök újrázni tud, de ha a törvényhozás mindkét házában republikánus többség lesz – ez már most is így van a képviselőházban, és így lehet ősztől a szenátusban –, akkor erős korlátok között tudja csak gyakorolni a hatalmát. Minél nagyobb fenyegetést jelent a republikánus kihívó Obamára, annál több demokrata erőforrást fognak majd az elnökválasztási küzdelemben felhasználni, és annál nagyobbat tudnak a republikánusok nyerni a kongresszusban.
Ezért nem mindegy, hogy ki lesz a kihívója Obamának. Nem mindegy ugyanis, hogy mennyire kell komolyan vennie a demokraták elnöki kampánynak a kihívó fenyegetését. Bármilyen jók is Obama esélyei, a mérsékelt konzervatív Mitt Romneyra komolyan oda kell majd figyelniük. A republikánus kampánygépezet vele járna a legjobban, még akkor is, ha végül nem győzne. Csakhogy, az előválasztások és kaukuszok résztvevői nem feltétlenül racionális taktikai, hanem sokkal inkább érzelmi alapon döntenek.
Coloradoban vagyok, annak a három államnak az egyikében, amelyben ma van előválasztás, illetve egész pontosan Minnesotával együtt itt un. kaukusz, azaz speciális jelölőgyűlést tartanak. Megnéztem egy ilyet. Hatalmas gimnáziumi tornateremben gyűlt össze a republikánus tömeg, hogy szavazzon. Denverben még kb. nyolc ilyen, ehhez hasonló összejövetel volt ezzel egy időben.
Hétfőtől már megjelent a jelölt-jelöltek kampánya itt is, délelőtt Gingrich-csel kezdtem, délután itt volt Santorum, de őt kihagytam, este viszont ott voltam a gigászira sikeredett Romney nagygyűlésen. Beszélgettem sok emberrel, és megértettem, hogy az Államoknak ebben a sarkában – és feltehetően a másik két, ma versenyző államban – a „mérsékelt” jelző a keményebb republikánus körökben kifejezetten negatív ízű. Minnesotában és Missouriban ennek megfelelően nem is tudott az élen végezni Romney, a vallásos konzervatívok kedvence, Santorum végzett az élen.
De mi a helyzet itt, Coloradoban? Ebben az államban Romneynak állt a zászló, nem is véletlen, hogy ide, Denverbe szervezte eredményváró összejövetelét, ahová szintén sikerült bemennem. A hangulat azonban nem volt felhőtlen. A lassan csordogáló kaukusz-eredmények kora estére még Santorum jelentős fölényét mutatták itt is. Amikor Romney szólásra emelkedett, nem tudott még a helyi eredményekről beszélni, ezért nagyon bölcsen, egy röpke Santorumnak címzett gratulációt követve lényegében végig Obamát szidta.
A beszéd szépen lement, emberünk odajött jattolni a hallgatóságával, és mivel jó közel álltam, így velem is, de rögtön mellettem egy ember valami gyanúsat csinált. Csak egy hirtelen mozdulatot láttam, és pár másodperc múlva azt, hogy a Secret Service (ami egyébként csak néhány hete kezdte el védeni a jelöltet), lendületesen kipakolja a srácot. Ez a fénykép az incidens pillanatában készült:
Ebben a pillanatban, amikor ezt írom, már vannak eredmények is. Itt ugyan a másik két államhoz képest sokkal szorosabb versenyben, de szintén Santorum győzött. Úgy látszik, hogy a republikánusok errefelé inkább szeretnek a szívükre hallgatni, és nekik Mitt Romney, a liberális Massachusettsből érkezett ember még akkor is elfogadhatatlan, akkor is túl mérsékelt, ha közben tudják, hogy az a politikai oldal, amiben hisznek, vele járna a legjobban. A verseny persze még nem dőlt el, inkább csak még érdekesebbé vált. Okosabbak majd március 6-án, az úgynevezett szuperkedden leszünk, de azt már a legnagyobb sajnálatomra nem tudom a helyszínről követni.
