Somogyi Réka 1974-ben született Budapesten. Az ELTE-re járt német-svéd szakra, Budakeszin él, van egy 10 éves fia. Első albuma, az Árapály-Tengermadár 2007-ben jelent meg.
Hogyan lettél festő?
Huszonkét évesen kezdtem. Nem készültem festőnek, nem is tartom magam annak, csak elütöm vele az időt. Mást tanultam, tanárszakokra jártam. Volt bennem belülről egy nyomás, hogy ki kell adnom magamból azt, ami hat rám, különben meg fogok őrülni. Ez azóta szép lassan folydogál ki belőlem.
Miért a selymet választottad?
Azért, mert máson nem tudok festeni. 1996-ban, amikor Németországban éltem, a főbérlőm selyemfestő-oktató volt, és egyszer elvitt az órájára. Akkor elkezdtem a festést, és azóta csinálom. Nem sok mindenhez értek, talán szerencsémre. Ezen a vékonyka ösvényen haladok, ami épp a selyem.
Hogyan készíted a képeket?
Egy keretre fel van feszítve a selyem, előrajzolom egy tollal, ami aztán eltűnik, de a kontúr megtartja a színt, és utána kifestem. Ez a technikai része. Hogy tényleg hogyan születik, hát az küzdelmes néha. Minden nap festek egy kis részt. Elmegy a gyerek az iskolába, utána kiülök a teraszra és festek. Egy kép általában egy-másfél hét alatt készül el.
Az első könyved, az Árapály-Tengermadár óta mi változott?
Kidobtam a meséket. Elegem lett a mesékből, a díszekből, egyszerűsödni szerettem volna. Elegem lett a saját történeteimből. Ahogy a gyerekem nőtt föl, úgy jutottam túl a gyerekkorom.
Somogyi Réka: Átfolyik rajtam a Léna
A szöveget ki írja a képekhez?
Az első könyvben a férjem írta a szövegek egy részét. A mostaninál már én írtam az összes szöveget. Miután kész a kép, írok pár sort. Azért, hogy ne kelljen sokat magyaráznom, mi van a képen, megpróbálom tömören leírni.
Milyen a kapcsolatod a kortárs festőkkel?
Abszolút kívülállónak számítok. Nagyon szeretem az őszinte alkotásokat, engem nem a technika érdekel. Azt szeretem, amikor nem akar valaki manipulálni, olcsón eladni valamit, hanem látszik, hogy ember, és küzd, és ezt valamilyen módon ki akarja fejezni. Ezért jó az egész festés. Ha megkérdezik, hogy vagyok, nem tudom elmondani. Egy képben viszont pontosan megfogalmazom. Nincs mellébeszélés, így vagyok éppen.
Tudatos a képek sorrendje a könyvben?
Időrendi a sorrend, az első képek még 2008-ból valók. Az ideieknél napra pontosan tudom, hogy melyik kép mikor született. Vannak benne önéletrajzi elemek, összeveszés, szerelem, de vannak olyanok is, amelyeket filmek inspiráltak, például a Torinói ló vagy a Kék bársony. Az utolsó kép a Hópárduc örömére. Az Erőss Zsoltról készült film nagyon megérintett, ez a kép az ő hatására készült.
Írni nem akarsz?
Szeretnék, de ahhoz még korán van. Olvastam egyszer egy mondatot, hogy negyvenéves kor előtt csak jegyzeteljen az ember. Most harminchét vagyok.
Somogyi Réka: A Hópárduc örömére
További képek a www.somogyireka.hu oldalon láthatók.
