Amikor a mai bejegyzésem témáján gondolkoztam, azt döntöttem, hogy a Bankszövetség és a kormány közötti megállapodásról fogok írni. Aztán elkezdtek potyogni a hírek a megszakadt tárgyalásokról az IMF és az Európai Bizottság képviselőivel. Olyan fejlemény ez, amivel nem lehet nem foglalkozni, még akkor sem, ha jelenlegi tudásunk szerint kevés az információ ahhoz, hogy messzemenő következtetésekre jusson a kósza szemlélő. Csak az érzéseimre hagyatkozom, amikor azt mondom, hogy pénzügyi apokalipszishez ez az esemény messze kevés, aggasztó és hangulatrontó hírnek viszont épp elég.
Az eredetileg tervezett elmélkedésem egyik-másik lehetséges következtetése viszont támpontot adhat a mostani helyzet megértéséhez is. Sokféle tárgyalási helyzet létezik ugyanis egy kormány számára. Van, amikor csak alibi az egész, van, amikor kisebb téteket kezelni kell, és van úgy is – ez a magasiskolája a műfajnak – amikor hatalmas tétek között kell tudni eligazodni és tartani az irányt. Utóbbihoz sorolom akár a bankokkal folytatott, tegnap lezárt elnyúló tárgyalásokat, akár a mostani IMF-fel és Bizottsággal kezdett megbeszéléseket is.
Ez nem a diplomáciai udvariaskodás világa, itt hatalmas pénzekről van szó. Minden engedmény, minden visszalépés óriási költséget jelenthet. Aki azt gondolja, hogy simán, zökkenőmentesen végig lehet menni ezeken az utakon, az tévedett. Az első körben jellemzően a pozíciók kijelölése és a tárgyalófelek erejének demonstrálása történik. Ilyenkor látszólag egyre távolabb kerül a megoldás. A bankokkal folytatott tárgyalássorozatban – pontosabban annak szünetében – ilyen pillanatnak tűnhetett a rögzített árfolyamú végtörlesztés bejelentése. Értem és részben el is fogadom azokat az érveket, amelyek anno az intézkedés negatív hatásait emelték ki. Mégis azt gondolom, hogy tegnap nem lehetett volna ilyen pozícióból, ilyen végeredménnyel megállapodni a Bankszövetséggel, ha korábban ez a kellemetlen gesztus nem jelöli ki világosan a pályát.
Ha jól értem, akkor most is valami hasonló történik, csak ezúttal új tárgyalópartnereink térfelén pattog a labda, most épp ők serénykednek a pálya kijelölésén. A magyar kormány két ágon próbálta a terepet előkészíteni a tárgyalásokhoz: lezárni a megegyezéssel lezárható ügyeket, és gyorsan túl lenni a konfliktusos területek kezelésével. Az utóbbi körhöz tartozó, MNB-t érintő döntés viszont első hallásra soknak bizonyult a tárgyalódelegáció számára. Ezt kellett most egy hatásos gesztussal kifejezniük, amely részben szólt magáról az ügyről, részben pedig arról is, hogy a jövőben hasonló élességű konfliktus esetén mire számíthat a magyar fél.
Aki azt gondolta, hogy ilyen zökkenők nélkül lehet tárgyalni zavaros és ideges időkben, az nincs tisztában a tét nagyságával. Egy darabig most még kóstolgatja egymást a két oldal. Ez sosem kellemes időszak, viszont szükséges feltétele egy jó megállapodásnak.
