„A jegybanki alapkamatok és általában a kamatszint csökkentésével az államadósság utáni kamatfizetést kellene csökkentünk” – mondta nekünk Matolcsy György még 2009-ben.
Arról is beszélt a politikus, hogy 4 százalékos GDP-arányos kamatkiadás megfelezhető egy–másfél éven belül. Ennyi idő bizony eltelt már a kormányalakítás óta.
Mennyi a 2012-re tervezett kamatkiadás a 2012-es költségvetés tervezetében? Csaknem 1065 milliárd forint, a GDP közel 4 százaléka. S ezt a számot még a leminősítésünk előtt tervezte be a kormány, amikor még nem indult be az állampapírpiacon a hozamemelkedés. S az alapkamat is csak 6 százalék volt, míg most már 6,5 százalék.
Elszabadult forintárfolyam, növekvő törlesztőrészletek, emelkedő kamat – valójában egy fogalom mindezek mögött: növekvő országkockázat. Kevés a bizalom. Pedig a piac által várt megszorító intézkedésekben egyáltalán nincs hiány, s különösen nem lesz jövőre.
Tény, hogy nagy bajok vannak a világban, válságban van az euró. A magyar kormánynak is nehéz a helyzete, a tűzoltás a feladata. De vajon jól teszi-e, ha félreteszi a tűzoltás szokványos módjait, s víz helyett olajjal próbálkozik?
Hogyan is mondta Varga Mihály, mielőtt államtitkár lett? „Egy hiteles, nagyobb legitimációval bíró kormány a piacokon kisebb kamatfelárral tud hitelt felvenni. Ez a tétel önmagában elérhet 300-400 milliárd forintot is évente.”
Varga Mihálynak teljesen igaza van. Ha ilyen kormányunk lenne, valóban olcsóbban finanszírozhatnánk az államadósságunkat. Sőt, – mivel az országkockázat csökkenésével a bankok is olcsóbban jutnak forrásokhoz – a magánemberek hiteleinek kamatterhe is alacsonyabb lenne (persze csak ha a pénzügyi felügyelet is odafigyel). A vállalkozások is olcsóbban jutnának a forráshoz, s a gazdaság is élénkülhetne (vagy legalább kevésbé esne vissza).
Már csak az a kérdés, mikor lesz ilyen kormányunk?
