Hiába jártam körbe a témát, még mindig nem világos teljesen, hogyan tudja egy számítógépes program eldönteni, egy tévéreklám mikor túl hangos és zavaró az emberi fül számára. Persze engem is marhára felbosszant, ha ordít a hirdetés a tévéből, de az utóbbi hónapokban tapasztaltam némi pozitív változást. Ráadásul nem egy barátom mondta azt, hogy ő is.
Fotó: Shutterstock
Szerintem egy olyan jelenséget, amelyet érzékeinkkel, lelki állapotunk által befolyásolva kódolunk nem feltétlen lehet szabványok közé szorítani. Ezért is tettem fel a körkérdést az egyszeri tévénézőknek, ők miképpen birkóznak meg a hangosabb reklámok jelentette problémával.
Itt van például István, aki úgy érzi, atyai tekintélyét sodorják veszélybe a hirdetések:
Leginkább akkor jön elő ez a probléma, ha a gyerekek nézik az amúgy is idegesítő hangokkal operálógyerekcsatornákat. Nehezen tolerálható már ez a hangkavalkád is, és már ekkor is el-elhangzik a „halkítsátok le a tévét!” felszólítás. De amikor jönnek a reklámok mindez felturbózva igaz: még hangosabb, még idegesítőbb a hangzavar, így aztán még hangosabban, még idegesítőbben hangzik el a „hányszor mondtam, hogy halkítsátok le a tévét!” felszólítás. A gyerekek mereven bámulják ekkor is a tévét.
Ekkor atyai hatalmammal élve, magam tekerem le a volumét. Ha viszont jön újra a rajzfilm, akkor jön az újabb idegesítő hangeffekt, ezúttal a gyerekek részéről, hogy „de apaaaa, így nem halljuk a mesét”. Ekkor felhangosítják, majd kezdődik újra az egész folyamat. Az ördögi körből úgy lehet kitörni, hogy a hatalom drasztikus és egyben diktatórikus eszközökhöz nyúl, konkrétan elhangzik a „na, most már elég a tévézésből” mondat. Ekkor újabb hangeffektek keletkeznek (ezúttal a gyerekek részéről), de azok rendszerint egy idő után elhalkulnak.
Utcára vonulni ezért? Miklós úgy véli, ez is eljöhet:
Erről volt népszavazási kezdeményezés is, úgy tudom, de nem hagyták jóvá. Szerintem ez demokratikus deficitet jelez. Talán utcai demonstrációkra lenne szükség.
Van, aki szerint hasznosak a reklámblokkok. Teca ilyenkor csap le a csemetékre:
A családom szokott tévét nézni. Én mindig csak azt veszem észre, ha a reklámblokk elkezdődik, a normál adást nem szoktam hallani. A fiaim ilyenkor felállnak, esznek, isznak, kutyát simogatnak, vagy bármit, ami pár perc alatt elintézhető. Ha csend lesz, visszaszivárognak a tévé elé. A hangos – néhány adón nagyon hangos – reklám tehát hasznos. Ennek köszönhetően pontosan tudom, hogy mikor érdemes kérdeznem a gyerekektől valamit, ha választ is akarok kapni…
Timiéknél nemcsak a reklámok hangereje emelkedik:
Évek óta várom, hogy elmondhassam ezt! Nálunk ugyanis egyenesen családi botrányokat okoz az indokolatlanul hangos reklám. Anyukám folyton leba..a apukámat, hogy miért hangosítja fel azokat a „k…va reklámokat”, mert ő akkor szalad ki a konyhába mosogatni és ijedtében majdnem eldobja a tányérokat. Persze apu azzal próbált védekezni, hogy ő hozzá sem nyúlt a távirányítóhoz, de ezt nem hiszi el neki. Évek óta nem lakom velük, ám a vasárnapi családi ebédek után ez a balhé rendre megismétlődik. Annyit enyhült a dolog, hogy anyukám is rájött, a reklámok valóban maguktól hangosabbak, de most is talál fogást apukámon. Ha nem halkítja le elég gyorsan a reklámokat, repül a papucs. Na, jó nem, csak anyukám összehúzza a szemöldökét…
Géza gyakorló apuka és a távirányító John Wayne-je:
Egy hároméves kisfiú mellett különösen zavaró a hangerő eltérése. Szelektálunk a gyerekműsorok közül, azaz sokat kapcsolgatunk ide-oda, és az egyes csatornák is halkabbak-hangosabbak egymáshoz képest. Ezt még tetézik a reklámok, amelyek közül még kevesebbet szeretnénk, ha látna az utód, és nem feltétlenül az erőszakosság a szempont. Bár szerencsére még nem tartunk a „vegyél meg nekem mindent” korszaknál és a szülői tervek alapján el is szeretnénk kerülni azt. A távirányító villámgyors kezelése közben még egy gombra ügyelni az ordító hirdetések és a suttogó műsorok miatt nem gyenge mutatvány.
Panda csak a hüvelygombás csajjal hanyagolná az eszmecserét:
Engem zavar, de mivel már leszoktam arról, hogy híradón meg realityn kívül bármi mást (filmeket, dokukat, sorozatokat – mire való a torrent?) tévécsatornákon nézzek, ezért már nem olyan akut a probléma. Nyilván hangosabbak: az ember épp beleszundít egy nagyon izgalmas VV-s beszélgetésbe és hirtelen arra riad fel, hogy a hüvelygombáról akarnak vele beszélgetni.
Karesz attól fél, a porontyokat túl hamar berántja a fogyasztói társadalom:
Engem baromira zavar, hogy már a gyerekcsatornákon is ezt csinálják. Annál meg nincs gázabb, mint amikor az egyiken elkezd lengyelül üvölteni a reklám. Egyébként tapasztalati tény, hogy tényleg annyival hangosabbak a reklámok, hogy a gyerek, aki a mesét nem nézte, a reklámra odakapja a fejét és nézi a tévét, majd követeli a világítós Barbi sellőlányt és a nálunk például nem is kapható (lengyel) joghurtot.
Zöld Monstrum Kolumbusz tojását találta meg:
Egyszerű a képlet. Agyérgörcs helyett IPTV. Szinte semmit sem nézünk egy az egyben, mindent felveszünk, majd a reklámblokkokat gondosan áttekerjük. Így csendesebb az élet.
Ádám Szalaiékat kérné számon:
Mikor vacsorázunk háttérzajnak szokott menni a tévé. Kábé fel sem tűnik, hogy be van kapcsolva egészen addig, amíg nem ordítja bele valaki az otthon nyugalmába, hogy “Apu, Buksi kiszökött!” vagy “hát Robituszin!”. Ilyenkor odamegy, lehalkít, reklámtartalmat agyból kitöröl, soha meg nem vesz. Szalaiék viszont emlékeim szerint konkrétan hangoztatták, hogy ez bizony megszűnik mostantól…
Ti hogyan látjátok? Gondot okoznak a hangos reklámok? Vagy nem is hangosak? Esetleg vonuljunk a Parlament elé vagy hajítsuk ki a tévét a tizedikről? Szóljatok hozzá alább!