Negyedszer jön a Tennis Classics. A budapesti Papp László Sportarénában számos egykori világsztár mutatja meg, nem felejtett el teniszezni. Ivanisevics, Krajicek, Kafelnikov, Santoro, Bahrami. A patinás névsort és a műsort két aktív klasszis, a francia Gael Monfils (ATP világranglista 10.) és a spanyol Fernando Verdasco (24.) bemutatója teszi teljessé.
De vajon miért könnyebb, kifizetődőbb egykori sztárokkal bemutatót szervezni, egyúttal meghívni két aktuális menőt, mint mondjuk milliós ATP- vagy WTA-tornát rendezni? Taróczy Balázs wimbledoni páros bajnokunk, a Tennis Classics megálmodója és versenyigazgatója megmondja a frankót.
Amíg nincs olyan versenyzőnk, akinek eredménye lenne, nincs értelme nagy versenyt rendezni. Férfiaknál a 25 ezres verseny a mi szintünk.
Arn Gréta (63.) Top 100-ban van a WTA ranglistán. Nőknél sem éri meg kísérletezni?
Női verseny van a Rómain. Márki Jenő évek óta tigrisként küzd. Versenye a WTA-sorozat része, és ez már nem lebecsülendő – 200 ezer eurós összdíjazású nagyságrend. De: idén nem volt magyar név – alig volt néző. Versenyt ugyanis akkor éri meg rendezni, ha vagy az elitben lévő magyar, vagy világsztár is indul. Minden versenyrendező komolyan számol a közönségbevétellel. Márpedig a média, a néző számára érdekes világsztárokat, TOP 10-es játékosokat ez a szint nem mozgat meg. Férfiakat különösen nem.
Olyan országok, városok is szerepelnek a WTA-, ATP-térképen, ahol nincs, soha nem is volt TOP 10-es játékos. Mégis van szponzor, nagy nyeremény, nagy nevek. Katar, Új-Zéland – csak a kiragadott példa kedvéért.
Férfiaknál a legalacsonyabb ATP-verseny 250 ezres. A várható nyereményen felül ezen a szinten nagy pénzt, akár 1 millió dollár garantált fellépési díjat kell fizetni a TOP 10-es játékosnak azért, hogy eljöjjön.
Felteszem, az „öregfiúk” és Monfils és Verdasco sem ingyen jönnek.
Most is van garantált pénz, de nem lenne fair a játékosokkal szemben, ha ez napvilágot látna. Azt gondolom, hogy a nézők élvezik az egykori nagy játékosok játékát. Azokat, akiken keresztül megszerették a teniszt. A Tennis Classics sikere azt bizonyítja, Magyarországon is van, lenne igény a csúcsteniszre.
Pénz, pénz, pénz és nincs játékosunk. Pusztán ezen múlik?
Ó, dehogy. A tenisz az egyik legtradicionálisabb sport. Az ütő anyagát, a húrozást kivéve száz év alatt szinte semmi sem változott. Ha akarnánk sem tudnánk belekerülni ebben a kategóriában a versenynaptárba, olyan sűrű. A WTA-, ATP-versenyeknek tulajdonosaik vannak, akik évek, évtizedek óta birtokolják ezeket a jogokat, amelyek adhatók-vehetők ugyan az ATP, WTA engedélyével, de nem jellemző, hogy meg akarnának tőlük szabadulni…
Egyfajta franchise-ként működik a világtenisz? Cég és magánszemély is lehet tulajdonos?
Hogyne. Márki Jenőnek is meg kellett vásárolnia a jogot. A baj az, hogy a komolyabb challenger versenyeken, a 150-200 ezres férfi tornákon sem tudnának a magyarok eredményt elérni, annyira erős a mezőny. Nőknél kicsit kisebb az ellenállás.
Tavaly Yannick Noah szórakoztatta leginkább a közönséget
Él egy-két tehetős ember Magyarországon. Hobbiszinten gyaníthatóan mindegyik teniszezik. Maradjunk a katari példánál. Egyikőjüknek sem mozgatja meg a fantáziáját, hogy jogot vásároljon, vagy alulról építkezve, uram bocsá’, pusztán üzleti céllal felépítsen egy komoly versenyt?
Nagy versenyhez szinte lehetetlen hozzájutni. Kihalásos alapon örökölhető egy-egy ilyen. Mi ráadásul a salakos időszakba vagyunk beágyazva, mivel Magyarországon nincs megfelelő infrastruktúra a fedett ATP-, vagy WTA- tornákhoz. Minimum három pályát, kell biztosítani, 2 verseny, egy edző felületet. A Papp László erre alkalmatlan. Esetleg a Syma jöhetne szóba. Magyarországon nem ismerek más alkalmas csarnokot.
Magyar TOP 10-es játékos, pénz, versenyjog, infrastruktúra – csak ennyi hiányzik. Ezek szerint Magyarország lemondhat az élő világteniszről…
Összefoglalva ez lehetne a magyar tenisz kórképe is vagy “teniszkönyöke”. De én nem mondanék le róla végérvényesen. Boldogan szerveznék ATP-versenyt is, de feltétlenül alulról, sportszakmai szinten kell kezdeni az építkezést. A jó magyar játékosok ugyanis elengedhetetlenek. Ez az első. Fucsovics Marciban (608.) látom a reményt, ha ő beérne, akkor elgondolkoznék a lehetséges megoldóképleteken.
Fotó: Fotógyár