Ön hajlandó lenne többet fizetni, ha tudná, a hús, a tojás termelése nem állatkínzó módon történt?

Az ünnepi asztalon falatozva kevesen gondolnak arra, hogy a boltban megvásárolt hús és tojás milyen körülmények között került végső elfogyasztási helyére. Nagy az esély rá, hogy a húsvéti tojás egy olyan „tojógéppé” silányított tyúktól származik, amely egy A/4-es alapterületű helyen élte le rövid életét a ketrecben. Nagyüzemben a disznókat is zsúfoltan tartják, megcsonkítják, a nyulak az elletésbe és a kezeletlen sebekbe pusztulnak bele.

A nagyüzemben tartott sertéseket is teljesen alárendelik a gazdasági érdekeknek. Legfőbb gond itt is a zsúfoltság, de a hatékonyságot növelő néhány „speciális eljárás” is keseríti a malacok életét. A Négy Mancs állatvédő szervezet hat európai országban vizsgálta a húsnyulak életkörülményeit. Akár öt-hat hízónyulat is tartanak irreálisan szűk ketrecekben, amik így képtelenek természetes életmódjuk szerint élni. Nem tudnak rendesen mozogni, megfordulni, aludni. A nyúl természetes körülmények között ugrál, futkározik, lyukat ás. Ezek az ösztönös viselkedési formák a nagyüzemben tartott nyulaknál lehetetlenek.

Az állatok szenvedésükkel, jó egészségi állapotuk feláldozásával fizetik meg azt, hogy az ember asztalára olcsó hús kerüljön. Ha korlátozzuk őket a természetes viselkedésformák kiélésében, az nekünk gazdaságilag hatékony, de nekik szenvedés és fájdalom. Ennek nem feltétlenül kellene így lennie: a fejlődő országokban még mindig domináns az a gazdálkodási forma, ami egyébként Európában a világháború előttig szintén megvolt, hogy az állatokat kisméretű, családi gazdaságokban, szabadon tartva nevelik.