Hét sovány esztendő követte a rendszerváltást a boltokban. 1990 és 1997 között évről évre csökkent a forgalom, persze nem annak forintértéke, hanem az eladott áruk mennyisége. Az egyetlen kivétel a választásokat megelőző 1993-as év: a boltokban eladott árumennyiség ekkor 3,2 százalékkal volt több, mint 1992-ben. 1998 óta, úgy látszik, végre jönnek a kövér tehenek. A forgalom ekkor ugrásszerű, több mint 12 százalékos emelkedést mutatott, és tavaly is 7,7 százalékkal bővült. Mindezzel együtt a bolti eladások volumene 1999-ben még mindig több mint 20 százalékkal volt kevesebb, mint 1989-ben. Van tehát még mit behoznunk ahhoz, hogy eljussunk oda, ahol több mint tíz éve tartottunk.
A hét sovány esztendőben a vásárlóerő csökkenése és az árarányok változása átformálta a lakosság kiadásainak szerkezetét. A háztartási energia, a lakhatási költségek és az egyéb szolgáltatások ára jóval az átlagot meghaladóan emelkedett. Közben megjelentek a piacon olyan új áruk is, mint például a kábeltelevízió, a mobiltelefon, a számítástechnikai cikkek és szolgáltatások, amelyek új igényeket és kiadásokat jelentettek azok számára, akik meg tudták fizetni. A szolgáltatások aránya a kiadásokban a kilencvenes évek elején még csak 22-23 százalék volt, de 1995-től kezdve már évről évre emelkedett, s 1999-re elérte a 27 százalékot.
A kereskedők pesszimizmusa 1998 óta optimizmusba csapott át. A Kopint-Datorg Rt. február havi kiskereskedelmi konjunktúratesztjének tanúsága szerint a kereskedők az idén is a forgalom növekedésével számolnak, de – tavalyhoz hasonlóan – újra a növekedés ütemének mérséklődését jelzik. Az 1998. évi forgalom ugyanis kiugróan nagy volt, részben az elhalasztott kereslet pótlása miatt. A megkérdezettek 2000-ben a tavaszi hónapokra erős fellendülésre számítanak: a kereskedők többsége szerint a forgalomnövekedés üteme jó esetben a tavalyi hasonló időszak szintjét is megközelítheti.
Ha megnézzük, hogy 1998-ban és 1999-ben mely termékek forgalma nőtt kiugró mértékben, az első helyen a gépjármű és járműalkatrész árucsoport áll. Ezek vásárlásra 1998-ban a lakosság kétszer annyit költött – csaknem 500 milliárd forintot -, mint 1997-ben, és vásárlásait még tavaly is további 25 százalékkal növelte, 619 milliárd forintra. Az évek óta elhalasztott ruházkodási vásárlások értéke is dinamikusan nőtt: 1997-ben még csak 135 milliárd, egy évre rá már 195 milliárd, 1999-ben pedig 237 milliárd forintot tett ki. Eközben azonban visszaszorult az élelmiszerek vásárlása. Erre (az élvezeti cikkekkel együtt) az 1988-90-ben még 100 forint jövedelemből 41 forintot költöttünk, 1999-ben azonban már csak 34 forintot. Mindez arra utal, hogy a lakosság vásárlóereje, illetve az utóbbi növekedése erősen polarizálódott. A nagy forgalmi részarányt képviselő, felfutó termékeket elsősorban azok tudják megvásárolni, akiknek van, vagy volt tartaléka, illetve jövedelmükből akár megtakarítani is képesek. Számottevő megtakarításra a lakosságnak csak mintegy harmada képes, kétharmada hónapról hónapra él, utóbbiak fele a létminimum közelében. A várakozások 2000-re a megindult vásárlási trendek folytatódását ígérik: a boltosok elsősorban a tartós fogyasztási cikkeket, a járműveket és a lakásépítési termékeket tekintik a fellendülés motorjának.
Amennyiben a fogyasztói árak emelkedése összességében éves szinten 8-9 százalék lesz, a kereskedők várakozásai szerint 2000-ben akár 7 százalékkal is bővülhet a kiskereskedelmi forgalom. Ez jelentős – noha a tavalyi 7,7 százaléknál valamelyest alacsonyabb – növekedés lenne.
