Korábban nem volt jellemző, hogy minden nap hírt kapjak Észak-Koreából. Kim Dzsongun táncol, eszik, barátnőjét felköti, nagybátyját agyonlöveti. Tisztogatás, fejlesztések a munkatáborokban, légi felvételek erről s arról, ifjú vezérek esküje. Szobrok, plakátok, felvonulások, taps, taps, taps. Kína figyel. Az Egyesült Államok figyel. Az ENSZ figyel. Dél-Korea figyel és fegyverkezik. Elvis Presley nem énekel, mert meghalt, de nem énekel Bono sem, aki él. A fejlett világ megtalálta szórakozását. Jókat lehet röhögni ezeken a szerencsétleneken. VV Kim nyerte a kiszavazó show-t VV Csang ellen, így ő térhet vissza a Villába. Korábban VV Kim összejött a Villában VV Hjon-al, de nem működött a kapcsolatuk, úgyhogy VV Hjon ki lett végezve a Villából. Azt nem lehet tudni, hogy VV Kim feleségének, VV Ri-nek köze van-e ahhoz, hogy kivégezték VV Hjon-t, de mivel VV Ri és VV Hjon korábban ugyanannak az együttesnek voltak tagjai, ez több mint valószínű. Mindez nagyon szórakoztató, igaz? Vicces, igaz? Kétszázezer rabot, köztük gyermekeket tartanak embertelen körülmények között fogva hat folyamatosan bővülő táborban. Kínzások, kivégzések.
Ezeket az embereket megfosztották az emberi mivoltuktól. Tárgyak. Darabok. Tételek. És azok, akik ilyen jól elszórakoznak a szenvedéseik láttán, illetve nem hajlandóak emberként gondolni rájuk, éppen ugyanazt teszik velük, éppen ugyanannyira törődnek az életükkel, mint VV Kim.
Fotó: AFP
