A levendula sajátossága, hogy az idősebb, elfásodott részekről korlátozottan képes megújulni. Ezért, ha a növényt több éven át nem vágják vissza, alsó része fokozatosan felkopaszodik, a hajtások szétnyílnak, és a virágképzés is visszaesik, írja az Agrofórum.
A rendszeres metszés ezzel szemben elősegíti az oldalhajtások képződését, tömörebb bokorformát eredményez, valamint növeli a virágszámot. Európai termesztési tapasztalatok szerint a gondozott állományok jelentősen nagyobb hozamot produkálnak, különösen illóolaj-előállítás esetén.
A második fontos metszés az elvirágzás után következik. Nyár közepén, amikor a virágzatok elnyílnak, azok eltávolítása segít abban, hogy a növény ne a magképzésre fordítsa energiáját. Kedvező körülmények között ez újabb hajtásképződést és akár másodvirágzást is eredményezhet, ami különösen értékes lehet kisebb gazdaságokban.
Hozzáteszik, hogy az idősebb, elhanyagolt tövek esetében a megújítás már bizonytalanabb eredménnyel jár. Ha a növény teljesen felkopaszodott, és csak fás részekből áll, a visszavágás gyakran nem vezet kielégítő eredményre. Ugyanakkor, ha még található rajta élő, leveles hajtás, egy megfelelő időben végzett erősebb metszés – különösen nyár elején – még serkentheti az újrahajtást.
