A Koj Design stúdió szakemberei a vietnami vidéki építészet buddhista vonásaiból merítettek ihletet.
A teret nem szabdalták fel falakkal és térelválasztókkal sem, hogy az otthonban a szabad áramlást elősegítő energiát idézzék elő. Az építész és a háztulajdonos közös egyetértésben terveztek, egy világos, rend uralta, mégis barátságos házat kívántak építeni, amely illeszkedik a környezet természeti adottságaihoz.
Az alábbi képeken látható családi ház kialakítását az egyszerűség és letisztultság jellemzi – harmónia a természettel, a fával és a különböző textúrákkal. Semmi sem vonja el a figyelmet a szintén visszafogott „belső természetről”. A legjellemzőbb fafajták, amit a japán-közeli stílusban berendezett lakásokban használnak az többnyire a cédrus, a juhar, a bambusz.
A bútorzat leginkább minimalista, azaz a funkciót helyezi előtérbe a mintákkal és design-nal szemben. Nem jellemző például az általunk ismert ruhásszekrények és fiókos komódok látványa, és az asztalok is jóval alacsonyabbak, mint amihez az európai szem hozzászokott.
A keleti kultúra jellemzően az ellentétek egyensúlyán alapul (yin-yang) és ez alól a lakberendezés sem kivétel. A lakások belső kidolgozása és berendezése is kontrasztos – ám egyensúlyt alkot: például fényes padlón durva szövésű, erősen textúrált szőnyeg, a natúr asztalon egy fényes kaspóban egy csokor virág. Mindez nem véletlen, hiszen ezen építészeti stílus a figyelmet a szoba közepére helyezi, nem a falakra, mint nálunk Európában.
Egészen szembetűnő a letisztult design. A túlzsúfoltsággal szemben szabad terek, rend és harmónia. Ebben a házban valóban elmondható, hogy “less is more”, azaz a “kevesebb több”.
