Az ilyenkor nagy mennyiségben keletkező lomb sokaknál problémát okoz, így általában ezt az összegereblyézés után elégetik.
Bizonyára sokan találkoztak már az őszi levélégetés kellemetlen jelenségével, mellyel nem csak a környezetet szennyezik, hanem hasznos szerves anyagot égetnek el. Gondoljunk csak bele, az erdőben senki sem szedi össze az avart és nem égeti el. Miért is tennénk, hiszen ez a természetes folyamatok során elbomlik, azaz komposztálódik, ezáltal biztosítva a humuszban gazdag talajt. A komposztálással a kertes házaknál keletkező “felesleges” növényi részeket – levágott fű, lomb, gallyak egyszerűen hasznosíthatjuk. Ez lenne az ésszerű megoldás, de sajnos nem mindig így történik – olvasható a Biokontroll weboldalán.
A káros égetés egyik oka a diólevéllel kapcsolatos. A kertekben a gyümölcsfák között gyakran található diófa. Sokan nem merik lombját a komposztba tenni, sőt a kertjükből is száműznék, mert allelokemikáliákat tartalmaz és ezek hatással vannak a növények növekedésére. A lombok közül a diólevél komposztálása váltja ki a legnagyobb vitát és óvatosságot. Erről tanúskodnak a diólevél komposztálásával kapcsolatban különböző internetes fórumok eltérő hozzászólásai is. Ezen fórumokon egy-két kivételtől eltekintve elutasítják a diólevél komposztba helyezését.
A dió, mint komposztanyag egyáltalán nem az ördögtől való, sőt, a közhiedelemmel ellentétben nem is tiltott vagy kerülendő. Én magam a diólevelek nagyobb részét vagy elvitetem, vagy a kert egy félreeső részébe halmozom, ahol elrothadhat – olvasható Megyeri Szabolcs kertészmérnök blogján. – A levélhullás végén a kisebbik részét a komposztba aprítom, ez teljesen bevált.
A nagy mennyiségű lehullott diólombot ugyanakkor érdemes pár hónapig külön komposztálóba gyűjteni, már csak azért is, mert a komposztálásnál általában nem jó, ha az őszi szezonban hirtelen nagy tömegben jelentkező hullott leveleket egyszerre pakoljuk a komposztládába. A levelek egy részének elégetése, és a hamu komposztra szórása ugyan szóba jöhet, ám az avarégetés szigorú szabályai miatt maga a máglyarakás kerülendő, így ez a megoldás nem javallott.
Bár sokan idegenkednek a diólevélből készült komposzt felhasználásától, egy kísérlet bebizonyította: kilenc hónapig tartó komposztálás során a diólevél kedvezőtlen hatását elveszti, sőt kedvezően hat a növények fejlődésére. A novemberben berakott komposzt már a következő év őszén olyan állapotba kerül, hogy egy rostálás után nyugodtan felhasználható.
Kiemelt kép: Wikimedia Commons
