Mi a véleménye a franciaországi eseményekről?
Minket, muszlimokat is sokkoltak a történtek, és el is ítéltük azokat. Nyilatkozatot is kiadtunk az ügyben, melyben leszögeztük, hogy ezek a cselekmények az iszlám alapelveivel nem összeegyeztethetőek, ezeket semmiféle vallási és emberi indokkal magyarázni nem lehet. Teljes mértékben elítéljük a merénylők tetteit, de ugyanúgy elítéljük magának az újságnak a vallásgyalázó, különösen iszlámgyalázó tevékenységét, tehát azzal sem tudunk azonosulni. Az érintett sajtótermék ellen nagyon sok tiltakozás volt már a világban, ez nem egy új történet.
Fotó: Hír24/Rába Géza
Mi az, ami a Charlie Hebdóban megjelentek közül sértő volt az iszlámra nézve?
Alapvetően az, hogy ha az Istenről jelentetnek meg rajzokat, félreérthető dolgokat adnak a szájába, de már maga a képi ábrázolás is tiltott. Természetesen az iszlám története során, különböző országokban, különböző időkben voltak képi ábrázolások, ahol az Isten például egy fény volt, vagy amikor Mohamed prófétát (béke legyen vele) lerajzolták. Ezek sem helyesek vallásjogilag, de ezeknek a célja nem az volt, hogy inzultálják a vallást, vagy a prófétát, hiszen ezek jószándékkal, de tudatlanságból készültek és ez teljesen más kategóriába sorolódik, mint amikor valaki kifejezetten trágár, megbotránkoztató módon ábrázolja az Istent, vagy a prófétát, vagy akár más prófétákat. Az iszlámban ugyanis az Istent és egyik prófétát sem lehet kigúnyolni, továbbá nem lehet kigúnyolni más vallások szent embereit, és más vallások könyveit sem, tehát nem csak a Koránt, de például az Evangéliumot és a Tórát sem. Ami ezen túl van, azt lehet, tehát embereket, vallási vezetőket, politikusokat, akár hittudósokat, persze nem biztos, hogy ők ennek örülnek, de ez már a megengedett kategóriába tartozik.
Kik számítanak prófétának az iszlámban?
Próféták azok, akik küldetéssel jöttek az emberiséghez, útmutatást hoztak, hogyan kell az Istennek tetsző életmódot folytatni. A Koránban 25 próféta van név szerint említve, de egy Hadiszban (hadísz: Mohamed próféta tanítása, tette vagy jóváhagyása) egyszer megkérdezték Mohamed prófétától, hogy hány próféta küldetett el eddig és ő azt válaszolta, hogy 124000. Minden korban, minden időben, minden néphez jöttek próféták és 315 szent könyv is küldetett velük. Ezek közül a Koránban öt van név szerint említve, ezekről biztosan tudjuk, hogy az Isten szent könyvei. Az iszlám hit pillérei közé tartozik, hogy mi hiszünk a prófétákban és hiszünk a szent könyvekben. Ha valaki valamelyikben nem hisz, ha bármelyik prófétát megtagadja, akkor ő kimegy az iszlámból. Ádám volt az első, és Mohamed próféta az iszlám szerint a próféták pecsétje. A teljesség igénye nélkül közéjük tartozik Jézus, Ábrahám, Izsák, Izmael, Noé, Mózes. De ide tartozhatnak más vallások szent emberei is, akikről mi nem tudjuk bizonyosan, hogy próféták, hiszen nincsen említve a nevük a Koránban, de a Korán arra utasít minket, hogy ne bántsuk a más vallások szent embereit. Például ilyen lehet Buddha, akiről mi az iszlám szerint nem tudjuk, hogy ő próféta volt-e, vagy sem, de egy vallásnak, vagy egy hitrendszernek a szent emberéről van szó, ezért őt sem lehet kigúnyolni, kifigurázni. Azt is érdemes megjegyezni, hogy amennyiben egy olyan inzultus ér egy muszlimot, ahol gúnyolják a prófétánkat, mi akkor sem gúnyolhatjuk mások prófétáját, vagy szent emberét, mert ez tilos a mi vallásunkban.
Az iszlám egy békés vallás?
Igen, az iszlám egy békés vallás.
Felmerül azonban a kérdés, miként lehetséges, hogy egyesek az iszlám nevében hajtanak végre erőszakos cselekményeket?
Ha megnézzük a történelmet valamivel tágabb kitekintésben, akkor látható, hogy nagyon sok erőszakos cselekmény történt a világban. Ezek közül némelyik nagyon sok áldozatot követelt, de pont a legtöbb áldozatot követelő eseményekhez sem a vallásoknak, és pláne a muszlimoknak sem volt közük. Itt a két világháború, ami százmilliós nagyságrendű áldozatot szedett, itt volt a kommunizmus, ami hasonló számú áldozattal járt, vagy elég csak az apartheid rendszerére gondolnunk, vagy az észak amerikai őslakosok kiírtására, hogy csak a legnagyobbakat említsem. Ezekhez a muszlimoknak nem nagyon volt közük, tehát az iszlámot erőszakkal vádolni elég furcsa ezeknek a tükrében. Ha a közelmúlt eseményeit nézzük, akkor a gyarmatosítás következtében voltak különböző geopolitika beavatkozások nyersanyag ügyben. Irakot és Afganisztánt nézve 25 év alatt az Egyesült Államok és a szövetséges államok hatására 8 millió ember halt meg, 5 millió Irakban és 3 millió Afganisztában. Azt senki nem szokta kérdezni, hogy ezekkel az áldozatokkal, az ő családjukkal mi történt. Tehát ők nem hiányoznak senkinek a világban. Olvastam egy felmérést, amit az FBI készített az Amerikában végrehajtott terrorcselekményekről, illetve azok ideológiai hátteréről. Eszerint az összes terrorcselekmény, mindösszesen 6 százalékáról állították, hogy az iszlámra hivatkozó emberek voltak az elkövetők. Európában ez az arány 0,4 százalék. Ez a legalacsonyabbak közé tartozott. Itt ráadásul arról van szó, hogy ezek muszlim vallású elkövetők, akik az iszlámra hivatkoznak. Az iszlám vallás tudósai, szervezetei, pedig egytől-egyig mind azt mondják, hogy nem lehet az iszlámra hivatkozni, mert az iszlám ezt nem hagyja jóvá, nem írja elő. Az tehát egy dolog, hogy valaki hivatkozik valamire, de ezt a vallás nem támogatja. Bárki bármire hivatkozhat. Nagyon sokszor a közvélemény számára a bizonyítékok sem annyira hozzáférhetőek és bizony nagyon sok esettel kapcsolatban vannak kétségek. Ezért mi azt mondjuk, hogy ez nem az iszlám hibája, nem a másfél milliárd muszlim hibája, hanem van párszáz, párezer ember, aki terrorcselekményeket követ el. Ha a Daásra, az Iszlám Állam nevű szervezetre gondolunk, az is egy minimális számú ember a teljes muszlim népességhez képest.
Az első grafikon az 1980 és 2005 közötti időszakban, Amerikában elkövetett terrorcselekmények ideológiai hátterét mutatja az FBI adatai alapján. A második grafikon az 2006 és 2008 között, az Európai Únió területén történt terrorcselekmények elkövetőinek hovatartozását mutatja meg.Forrás: loonwatch.com
Az iszlámnak tulajdonítani bizonyos cselekményeket, ennek azért vannak politikai vetületei is, hiszen konfliktusok továbbra is zajlanak, nyersanyagokért folyik a harc, az USA kivonult bizonyos térségekből, de lehet, hogy vissza szeretne menni, nem lehet tudni. Ilyenkor az embereket pedig meg kell győzni valami nagyon ütőssel, hogy miért is kell háborúzni megint, miért kell csökkenteni az életszínvonalat, növelni a hadi költségvetést. A történelem tele van ilyenekkel, elég csak a II. Világháborúra gondolnunk, hogy miként támadta meg Lengyelország Németországot, amiről aztán kiderült, hogy fordítva történt, vagy például, hogy kik bombázták Kassát. Ehhez kell majd 30-40-50 év, hogy ez pontosan kiderüljön, ha kiderül egyáltalán. A párizsi merénylettel kapcsolatban is az a legnagyobb baj, hogy mivel lelőtték az elkövetőket, így nem derült ki, hogy ki a kéz, aki őket irányította és ki a fej, aki az egészet szervezte, pénzelte. Ők csak a végrehajtók voltak. Felmerülhet például a kérdés, hogy ezek a francia fiatalok honnan tudtak fegyvereket szerezni, mert ezekre nem kaptunk választ. Mondják, hogy a szolgálatok 2005 óta figyelték őket, akkor az a kérdés, hogy miért nem tartóztatták le őket? Ez lett volna az érdekes kérdés, de ez nem derülhetett ki, hiszen a halott ember már nem mond semmit.
Ezek a fiatalok bizonyosan kaptak valamilyen ideológiai hátteret. Nem tudjuk, ki, de valaki iszlámra utaló eszmék mentén tanította őket valamire. Hogyan épül fel az iszlámban a tanítói rendszer? Mi alapján állítható valakiről, hogy hiteles muszlim tanító?
A mai világban ez már egyszerűbb, hiszen intézményesített oktatási rendszerek vannak, a tanítás végzettséghez kötődik. Egyfelől tehát valaki végigmegy a hivatásos oktatási rendszeren és szerez valamilyen diplomát. Persze a diploma még önmagában nem garancia, hiszen szinte bármelyik egyetemet ugyanúgy elvégezhetik a kutyaütők és a legjobb képességű emberek is. Ez egyfajta beugró. Ezt valaki vagy a hivatalos oktatási rendszerben teszi meg, vagy nem hivatalos rendszerben, de elismert vallásjogtudósoknál vagy vallástudósoknál tanul és akkor egy úgynevezett idzsázát, jogosítványt kap. A régi időkben a próféta után ez úgy működött, hogy valamely tudósnál tanultak az emberek, akkor ők erről kaptak egy írást, ami bizonyította, hogy ők ezt megtanulták, ettől a tudóstól. Aztán, ha ők megtanították valakinek, akkor ők is adtak egy ilyen jogosítványt (ha már erre is jogosultak voltak). Tehát itt egy teljes mértékben, a prófétáig visszakövethető vonal van valójában. A muszlim közösségen belül az emberek figyelnek erre. Bárkitől nem tanulnak. Az, hogy valaki kiáll imámként, vagy imavezetőként egy mecsetben, attól azért a közösség elvár egyfajta életvezetési, viselkedési stílust és vallástudást. Az nem fordulhat elő, hogy valakinek nagy a tudása, de mondjuk rossz a modora, vagy az életmódja nem megfelelő. Ennek azért vannak jól követhető pontjai, mert ezt a közösség elvárja. Ha jól működő közösségről van szó, nincs benne hatalmi vákuum, akkor az ilyen elemek nem tudnak szóhoz jutni, mert szélsőségességtől az emberek alapból viszolyognak, óvatosak vele. Az iszlám pedig mindig a középútra hív, nagyon fontos, hogyha bárki állít valamit, akkor hozzon bizonyítékot a Koránból, vagy a Szunnából (Mohamed Próféta verbális tanításai, cselekedetei és jóváhagyásai). Ha valaki csak állít valamit vallásjogi bizonyíték nélkül, akkor az csak üres beszéd. A közösség elvárja a bizonyítékot. Persze lehet, hogy valaki állít valamit és nem helyesen idéz, de ennek van egy komoly kontrollja, hiszen a tudósok kapcsolatban vannak egymással, áramlik az információ, jönnek a hírek, hogy ez ezt mondta, a másik pedig azt mondta. A tudósok régen is és most is leveleznek egymással. Tehát nem egyszerű egy önjelölt tudósnak jönni a semmiből. Én ezt úgy láttam, hogy más vallások képviselői nehezen értik meg, mert az iszlám nem úgy működik, mint egyes keresztény felekezetek, ahol például bárki magyarázhatja a Bibliát. Itt ezt nem lehet. Ahhoz, hogy valaki Koránt magyarázzon, nagyon szigorú követelményeknek kell megfelelnie, tudással kell rendelkeznie. Nem mellékesen pedig ott van a fenyegetés, ha valaki magyarázza a Koránt tudás nélkül, akkor az a pokolba fog kerülni, még akkor is, ha véletlenül jót mond. Ezzel a muszlimok nagyon óvatosak. Ha az embert kérdezik és nem tud rá válaszolni, akkor meg kell mondania, hogy nem tudom. A tudósok ezt úgy fogalmazták meg: lehet, hogy az ember ezzel megszégyenül, de az evilági szégyen sokkal jobb, mint a túlvilági szégyen. Ilyenkor azt kell mondani, hogy ez a tudásomon túl van. Persze az oktatási rendszer jelenleg nem erre ösztönzi az embereket, hanem arra, hogy legyen véleménye, mondjon valamit, még akkor is, ha nem tud. Az iszlámban a vallásjog – a Saria – tízparancsolatában, benne van, hogy véleményt, csak tudás birtokában lehet mondani.
Fotó: Europress / AFP / Gali Tibbon
Mégis akkor hogyan fordulhat elő, hogy vannak olyan imámok, akik másként magyarázzák a Koránt?
Amikor jól megnézzük ezeket az embereket, akkor ki szokott derülni, hogy ezek nem imámok, abban az értelemben, hogy nem rendelkeznek a megfelelő vallásjogi végzettséggel. Lehet, hogy egy közösségben ők vezetők, de nincs meg a megfelelő képzettségük ehhez. Tehát például amikor Oszama Bin Laden fatwákat (vallásjogi döntést) adott, akkor a muszlimok többsége csak nevetett, mert ő nem tudós, nincs joga fatwát adni. Az iszlám valláson belül csak az alkalmazott vallásjoggal foglalkozó ember, tehát a faqih adhat fatwát. A Muhaddisz, aki a Hadísszal, a prófétai tanításokkal foglalkozik, nem adhat. Ő egy másik tudományterületen van. Ez olyan, mint amikor az ember a mellkasi panaszaival a kardiológushoz fordul segítségért és nem az agysebészhez.
Ahol ezek a szélsőségek kialakulhatnak, ott általában nem tudós van, hanem valamilyen vezető, akikre úgy tekintenek, mint egy tudósra, de ő valójában nem rendelkezik azokkal a képzettségekkel. Persze előfordulhatnak ilyenek, de ez az iszlámban marginális, tehát nagyon kisszámú. Ha ezek az emberek rendelkeznének megfelelő szakképzettséggel, akkor biztos nem viselkednének így, mert ugye a Koránban azt mondja az Isten, hogy a tudósok félnek a legjobban az Istentől, hiszen nekik van nagy tudásuk. Illetve Mohamed Próféta azt tanította, hogy akinek jó az imája, annak jó a cselekedete. Ez megfordítva is igaz: ha valakinek a cselekedete nem jó, akkor az imája sem jó. Akkor vagy a vallásjogi oldalával nincs tisztában, vagy lelki oldalon nincs meg a megfelelő odaadás, átélés, istenfélelem, tehát valami hibás a történetben. Akik ilyen dolgokat elkövetnek, azokról mindig kiderül, hogy nem az iszlámnak megfelelő életmódot folytattak. Ez a két francia fiatalember iskorábban drogozott, az éjszakában mozogtak, rappeltek, tehát nem igazán olyan életet éltek, mint amit az iszlám megkövetelne. Ezért fontos, hogy az embereket tanítani kell a vallásra is, hogyha van lelkesedés, akkor legyen tudás is, értse meg a vallást, ne csak megtanulja. Először meg kell tanulni, aztán megérteni, majd eszerint cselekedni a gyakorlatban.
Van olyan konkrét lépés, ami kiszűri a nem megfelelő tanítókat? Ha tudnak arról, hogy valaki nem a megfelelő dolgokat tanítja, vagy jogosultság nélkül teszi mindezt, vagy csak terjeszti a radikális eszméket, akkor van-e bármilyen eszközük arra, hogy tegyenek ellene?
Ezek a radikális körök számunkra nem láthatóak, mert nem jönnek be a mecsetekbe. Ha be is jutnak valahogy, akkor ők egy-két emberrel tudnak beszélni, de nem tudnak nagy nyilvánosságot kapni, ezért ez nem egy olyan nagy veszély, hogy most itt tömegesen fognak radikalizálódni a muszlimok, mert ez az eszme egyszerűen nem tudja kifejteni a hatását, csak a periférián tud mozogni, hiszen a mecsetbe járó, vallást gyakorló muszlimokat nem tudja elérni. Ha nekünk a tudomásunkra jutna, hogy valaki terrorcselekményre készülne, akkor biztosan tudnánk ellene lépéseket tenni, de nem jut el hozzánk, mert egyrészt nem jár a mecsetbe, másrészt pedig nekünk se jelentené be, hogy mire készül. A radikális, bűncselekményre készülő emberek nem mondják meg, hogy mire készülnek.
Ez azonban az Önök megítélését is erősen befolyásolja, ami aztán ismét csak hatással lesz önökre és újabb következményeket szül.
Számunkra a legfőbb probléma ezzel az, hogy így az összes muszlim egy kalap alá kerül, mindenki gyanússá válik. Ennek következtében nagyon megnehezül a hitoktatók, vagy imámok meghívása, mert sok esetben az erre illetékes szervek nem tesznek különbséget, de az is lehet, hogy nem tudnak különbséget tenni, mert ők más forrásokból dolgoznak. Sokszor már azt is radikálisnak tartják, ha valaki a napi öt imát betartja, pedig hát a radikalizmus az nem itt kezdődik, az egy teljesen más gondolkodási séma. Sajnos előfordulnak olyan esetek, amikor vallásos családok – akik ugye menekültek, vagy bevándorlók – nem kapnak tartózkodási engedélyt, pedig nagyon rendes emberek. Ilyenkor csodálkozunk, hogy vajon mi lehet a baj velük? Sajnos aztán a másik oldalon pedig vannak, akik egyáltalán nem jó emberek, és simán, minden probléma nélkül megkapják a tartózkodási jogcímet, megkapják a vízumot. Tudunk olyan esetről, aki mindig megkapta a vízumot, pedig nagyon-nagyon negatív tevékenységet folytatott, ez köztudott is volt róla és mi csodálkoztunk, hogy miért engedik be a hatóságok, hogyha egyszer tudják róla, hogy ilyen meg olyan. Ilyenkor az emberben óhatatlanul is felmerül, lehet, hogy vannak olyan elemek, akik radikalizálni szeretnék a muszlim közösségeket. Szerintem ezek a provokációk is, ezek a karikatúrák is erre alkalmasak, hogy a mérsékelteket háttérbe szorítsák. Ilyenkor aztán jöhet valaki egy radikális gondolattal, hogy a mérsékeltek mit értek el a tiltakozással, mit értek el a nyilatkozatokkal? Semmit! És akkor azt mondják, hogy itt más eszközökre van szükség. Ezt a muszlimok többsége természetesen nem osztja, de elképzelhető, hogy olyan emberek, akiknek bevándorló háttérrel elegük van a megaláztatásokból, abból, hogy nem kapnak munkát, hogy lenézik őket, előítélettel közelítenek feléjük, a vallásukat is cikizik a tévében, a rádióban, az újságokban, gyanúsan néznek rájuk, utánuk járkál a közértben a biztonsági őr, nos, ezek a dühös a fiatalok sajnos radikalizálódhatnak. Saját kezükbe veszik a kezdeményezést, a dühük irányítja őket, de nem a hitük. Mi itt Magyarországon nem tudunk radikális csoportról, de ezek nagyon kevesen lehetnek, hogyha vannak is egy országban.
Tudnak Önök tenni valamit ez ellen?
Mi úgy tudunk ez ellen tenni, hogy az embereket képezzük, hogy lássák, hogy mi az iszlám valódi tanítása, hogyan kell ezt a gyakorlatba ültetni, Mohamed próféta hogyan élt, hogyan viszonyult a támadásokhoz, hiszen rengetegszer inzultálták, támadták őt a legkülönbözőbb módokon. Tehát ha ezt megmutatjuk az embereknek, akkor másképpen reagálnak ezekre a dolgokra.
Mit lehet tenni azért, hogy az általánosítások hálójából kikerülhessenek?
A legtöbbet mindennapi tevékenységeinkkel, a tanításainkkal tehetünk, azzal, hogy bárki bejöhet hozzánk, vannak könyveink, amiket bárki elolvashat. Bárki kérdezhet az iszlámról, mi elmondjuk, hogy mi az iszlám. Kívánatos lenne a nem muszlim emberek számára és a muszlim emberek számára is, hogy a másik vallásról, a másik ideológiáról tudjanak valamit, és azt a tudást megfelelő forrásból szerezzék meg. Az iszlámról nagyon kevesen rendelkeznek valós információkkal, miközben a világ negyede-ötöde (1,5 milliárd, +/- 300 millió ember) az iszlám vallást követi. Egy átlagos muszlim a kereszténységről, zsidóságról többet tud, hiszen az iszlám elfogadja Jézust prófétának, tudjuk, hogy Jézus jött, hozta az Evangéliumot, nem akarták, hogy ő ezt hirdesse, ezért aztán megpróbálták megölni. A Korán beszél Mózesről és többi prófétáról is, de hogyha valaki csak a Biblián nő föl, akkor az iszlámról nem tud semmit. Ez, a mai világban, a globalizáció erősödésével – a különböző kultúrával rendelkező emberek egymás között, egymás mellett, egy országban, egy városban, azonos állam polgáraiként élnek – azért már megengedhetetlen. Például a történelemkönyvben az iszlám kap egy leckét, miközben az egyik meghatározó vallás a világon, de ugyanez igaz a buddhizmusra és a hinduizmusra is, amiről szintén nem tudnak az emberek. Ezen kellene valahogy javítani, hogy az embereknek nagyobb tudásuk legyen, mert az emberek az ismeretlentől félnek.
Fotó: Europress / AFP / Hasan Raja
Van bármilyen programjuk arra, hogy megismertessék az emberekkel az iszlámot?
Itthon 40-50 ezerre tehető a muszlimok száma, tíz százalékuk, tehát közel ötezer ember pedig magyar származású. Ma Magyarországon az általános iskolákban van már hitéleti képzés, de azért ez az olyan kis egyházaknak, mint amilyenek mi is vagyunk, ez eléggé nehézkes. Tehát ha valaki szeretne például valahol vidéken az iszlámról tanulni, akkor mi ezt sajnos ott helyben nem tudjuk biztosítani minden esetben, ehhez se emberünk, se elég eszközünk nincsen. Ahhoz pedig, hogy bekerülhessen az iszlám ismeretének oktatása a tananyagba és annak elkészítésében mi is részt vehessünk, ahhoz azért először valamiféle erős, az integráció felé mutató szándéknak kellene megmutatkoznia állami szintről. Nem elegendő a mi alulról szerveződő szándék kinyilatkoztatásunk. Mi egyelőre ott tartunk, hogyha hívnak bennünket, akkor megyünk. Azért felvilágosultabb történelem tanárok körében előfordul, hogy meghívnak minket, hogy mi tartsuk meg az iszlámra vonatkozó órát, vagy elhozzák az osztályukat a mecsetbe, hogy a muszlimoktól hallgathassák meg a tananyagot a diákok. Ez már egy nagyon jó kezdeményezés és egy jó folyamat. A legjobb azt látni, hogy amikor eljönnek a gimnazisták, vagy általános iskolások, ők nem a sztereotíp kérdéseket teszik fel. Szépen meghallgatják az előadást és nagyon jó, egyáltalán nem elhasznált kérdéseik vannak. Ez egy jó irány. A muszlim ember felelőssége addig terjed, hogy megmutassa az iszlámot. Mi ezt tesszük anélkül, hogy bárkire ráerőltetnék a vallásunkat, hiszen muszlim csak önként lehet valaki. Fel szoktuk ajánlani a tudásunk megosztását, de sokszor nagy az ellenállás, hiszen nem értik, félnek tőle, sőt olyan leveleket is kapunk, hogy: köszönjük szépen, mi tudjuk, hogy mi az iszlám, de ők ugye más forrásokból dolgoznak.
Milyen más forrásokra gondol?
Ilyen például az iszlámszakértők kérdése. Ők a legtöbbször orientalisták, akik ugye valójában általában nyelvészek, tehát valamilyen keleti nyelvvel foglalkoznak és mivel tanulmányaik során ugyan találkozhatnak sok vallási szöveggel is, de ettől ők még nem vállnak teológusokká, vagy teológialag jártas emberekké. Lehet, sőt biztos, hogy az iszlámról tudnak valamit, de nem feltétlenül jól és nem feltétlenül jók a forrásaik. Ha valaki például latin szakos, attól még nem lesz kereszténység szakértő vagy teológus, holott akár fordíthatott is vallási témájú szövegeket tanulmányai során. Vagy ha valaki megtanul héberül, attól még nem lesz rabbi. Ha valaki megtanul arabul, perzsául, törökül, attól még nem lesz hittudós, de mégis sokszor iszlámszakértőként szerepel akár a médiában, de akár valamely szervnél is. Ez nem jó, mert nem tudja, nem érti, vagy nem akarja érteni azokat a különbségeket, amik vannak. Remélem, hogy ez hamarosan változni fog, a nyugati politikusok is már egészen normális nyilatkozatokat adtak ki, nagyon mérsékeltek voltak, kiálltak a muszlim vallású polgáraik mellett. Bízom benne, hogy nemcsak a karikatúrák, de ez a hozzáállás is begyűrűzik majd Magyarországra, minden területre.
