A legszebb mobil, amit eddig a kínaiak letettek az asztalra

A Bluboo S1 a trendnek megfelelő, vékony kávás kinézetével és dualkamerájával bizony felér a nagy gyártók csúcsmobiljainak szintjére. A belsőt elég szerencsésen válogatták össze: 4 GB memória, 64 GB tárhely, nyolcmagos MTK-6757 processzorchip, Mali-T880-as grafikai chip, illetve a legújabb Android 7.0 szoftver dübörög a telefonon. Ami pedig az árazást illeti, szépen belőtték a konkurencia alá 41400 forinttal.

KICSOMAGOLÁS

Az volt végig az érzésem a Bluboo S1 tesztelése kapcsán, hogy ezt a dobozt és a bele pakolt tartalmat a kínaiak végtelen szeretettel készítették. Ezért az árért olyan ügyesen válogatták össze a csomag tartalmát, amit én még távol-keleti telefonnál nem láttam.

Szerencsére nem eldobandó szeméttel – értsd fölösleges reklámanyaggal – töltötték ki a dobozt, kapunk egy szilikon tokot, egy üveg “védőfóliát”, SIM-tűt, töltőkábelt, egy adapterkábelt, amivel zenét hallgathatunk Type-C zsinóron keresztül, és a leírást, hogy lássuk, milyen termékkel is van dolgunk.

Az okostelefon kinézete elképesztően üt. Egy sima monolit tömbhöz tudnám hasonlítani. A dizájnt nagyon eltalálták: nincsenek élek, mindent lekerekítettek, nem látjuk az elhatároló elemeket, az egységesség a fő szervezőelem a külcsín kapcsán.

Hátul a dupla kamera kapott helyet, elöl pedig az ujjlenyomatolvasó. Arról megoszlanak a vélemények, hogy melyik a kényelmesebb elhelyezés, nekem a hátlapon sokkal jobb lenne, de akkor megbontaná a tökéletes homogenitást.

A fényes műanyag hátlap gyűjti az ujjlenyomatokat, és szokásosnál jobban is csúszik, vagyis mindenképpen szükség lesz egy tokra.

A hozzáadott gyári tokot viszont felejtsük el: miután felpattintottam a szilikon burkolatot, észrevettem, hogy nem megy be a Type-C csatlakozó a helyére. Pont annyira tartja el a bemenettől a kábelt, hogy a lábak már ne érjenek össze, s ez igaz a jack dugós átalakítóra is. Úgy tűnik, senkinek nem jutott eszébe a gyári tokot a telefonnal kipróbálni, minden töltésnél le kell(ene) venni róla.

TESZTÜZEM

A szokásos programokat hajigáltam fel a Bluboo S1-re, aztán meglepődve tapasztaltam, hogy Android 7.0 alatt nem fut ám minden ugyanúgy, mint eddig. Például a System Monitor és a System Monitor Lite alkalmazások nem mondják meg a hardverhasználat arányát – a RAM és a processzor terheltségét -, szóval némileg változtatni kellett a stratégiámon.

A telefonok egyetemes bibliája szerint az Antutu és a GFX Bench teszteket kötelező megcsinálni, mert az innen kapott értékek nyújtanak támpontot a ponttrolloknak, hogy a világ összes Apple és Samsung termékével össze tudják hasonlítani a Bluboo S1-et. Íme az eredmények: Antutu 61.282 pont, GFX Bench T-rex teszten pedig 20 FPS-t ért el, ami a középkategória magasabb régióiban biztosít neki helyet.

A belső háttértárat további 256 GB-nyi micro SD-kártyával bővíthetjük. A specifikáció nem csak impozáns, de tényleg mindenre elég. Egyetlen alkalmazást sem találtam, ami akadt volna, pedig a Dirt Extreme és a Samorost 3 több mint 500 megabájt RAM-ot eszik.

Az Android 7.0-nak örültem: a nyitóképernyő szép, a lapozás animációja remek, és az ikonkészlet is bejött. Örömöm azonban gyorsan elmúlt, amikor az első napon kétszer olyan kőmerevre fagyott a telefon, hogy csak a kikapcsoló gomb hosszú nyomásával tudtam ki- aztán újra bekapcsolni.

Aztán rájöttem mi a titok, az üvegfólia miatt valahogy elveszti az érintés-érzékenységét. Viszont miután leszedtem, a probléma soha többé nem jelentkezett, vagyis maga a fólia a hibás, és nem a telefon.

Érdekes, hogy a szelfikamera az előlap jobb alsó sarkában kapott helyet, de ez semmilyen gondot nem jelent a használatban. Szintén meglepő volt, hogyha balra lapozunk a kezdőképernyőről, akkor a Bluboo S1 örömlányok szolgáltatásait próbálja ránk tukmálni körmönfont módon megfogalmazva. Ha bekapcsoljuk a helymeghatározást, ezt szépen kicseréli magyarországi hírekre.

A vezetéknélküli kapcsolatok terén hiányoltam a duális WiFi-t, de 2.4 gigahertzen legalább tudja az n-es szabványt és a B20-at is, így vidéki netezők sem fogják kínjukban lekaparni az arcukat.

A kijelző két dologban nagyon jó, fényerőben és színkezelésben. Nekem hihetetlenül tetszett a kép, amit megjelenít, minden élénk, a betekintési szögek nagyon jók, és még napsütésben sem vagyunk teljesen esélytelenek. Az 5.5 colos – valójában 4.6 – Full HD kijelző az egyik, ha nem a legjobb darab, amit ebben a kategóriában láttam.

Bár sehol nem írták, hogy a telefon gyorstöltős, de azért csak kipumpál 2A-t magából az adapter, így nagyjából 1,5 óra alatt tölti fel a telefont.

A 3500 milliamperórás telep viszont nem igazán győzött meg, ha rendesen nyüstöljük – navigáció, netezés, Youtube – akkor bizony sűrűn fogjuk tölteni a telefont. Volt olyan napom, amikor már délután fel kellett dugnom tölteni, mert a GPS teljesen leszívta.

A Bluboo S1 egészen jó fotókat hozott össze a maga 13+3 megapixeles duplalencsés kamerájával. A második csak a mélységélességért felel, és a nagy gyártóktól megszokott bokeh effekt mintájára lehet mindenféle elhomályosítást csinálni.

Azért sokkolóan jó képeket nem kell várni, a fókusz közepesen gyors és javallott is megvárni, amíg elvégzi a dolgát, különben egészen hitvány, elmosott borzalmak fognak születni. Ha viszont odafigyelünk, akkor értékelhető képeket készíthetünk.

A videók minősége nagyjából egy olcsóbb akciókamerák szintjét ütik meg.

Ami rendkívül idegesítő, hogy folyamatosan fókuszálgat, emiatt egy-két másodpercre homályos lesz a kép. Talán ez a leggyengébb pontja a Bluboo S1-nek, de ezt a békát azért még le lehet nyelni.

ÖSSZEGZÉS

Fura telefon a Bluboo S1, hiszen talán a legszebb készülék, amit eddig a kínaiak letettek az asztalra, a hardveres rész is rendben van, leszámítva a videókat. Érződik rajta a nagy igyekezet, de szerintem ezt egy kicsit sikerült túltolni.

A hatvanezer alatti kategóriában ez az egyik legjobb vétel.

Ha érdekelnek a kínai termékek, és első kézből szeretnél értesülni a legújabb terméktesztekről, ajánljuk a RENDELJ KÍNAIT oldalát!