Puffogtassunk közhelyeket, legalább hármat. Kezdjük azzal, hogy régen minden jobb volt: mai rohanó világunkban, amikor ember embernek farkasa, egymás után jönnek ki a mindentudó telefonok, és egyszerűen nincs egy olyan modell, amit mindenki ugyanannyira elismerne és szeretne. Vannak ájfónosok és szamszungosok, eldzsísek és ázuszosok, de a régi szép időkben volt egy olyan mobil, ami a megjelenése után mindenkinek ugyanannyira tetszett.
A Nokia 3310 a világ egyik legsikeresebb mobilja volt, 126 millió darab fogyott belőle világszerte, és akinek nem ilyenje volt, annak azért nem ilyenje volt, mert
- már volt neki valami csúcskategóriás telefonja, például egy 6110-es
- már volt neki egy bénább, átlagosabb, és nem volt pénze lecserélni
- még nem is volt telefonja, és azt se tudta, mire jó ez az utcán beszélgetős hülyeség
De egyébként még az is, akinek Motorolája, Alcatele vagy Ericssonja volt, ugyanúgy elismerte, hogy ez a 3310-es bizony tud valamit. De mit is?
Nos, egyrészt sikerült valahogy úgy összerakni, hogy extrém módon strapabíró volt. Bár az úszást ez se szerette, de a dobálást, földön fetrengést, port és a táskában összerázást példamutatóan viselte. Ráadásul középkategóriás árszintje ellenére olyan sok mindent tudott, ami az ezredfordulón kifejezetten funkciógazdagnak számított.
A 133 grammos modell már kifejezetten kicsinek számított a versenytársakhoz képest (és akkoriban még a minél kisebb, annál menőbb elv érvényesült), de például a 84×48 képpontos monokróm kijelzőn már apró animációkat is megjelenített, például bekapcsoláskor a Nokia akkori, két összefonódó kezes logóját. Az SMS-ek írásához nagyon jól kézre álltak a még vakon is felismerhető, kidudorodó gombok, és ötletes volt a fel-le navigáló és vissza gombok íves elhelyezése a kis képernyő, valamint a nagyméretű fő nyomógomb alatt.
Akkoriban még a kanyarban sem voltak az okostelefonok, a 3310-en mégis egy tonna apróság kapott helyet (amit akkor még senki sem hívott appnak vagy alkalmazásnak). Számológép, stopper, emlékeztető, és persze a játékok, Space Impact, Bantumi, Pairs II és mindenek előtt a legsikeresebb, a Snake II. Apropó, SMS: ezen a telefonon a korábbi modellekhez képest háromszor akkora üzeneteket lehetett írni, akár 459 karakterben.
A divatozók is szerették, mert könnyen lehetett előlapot cserélni, beépített 35 csengőhangja mellett pedig 7 szabad helyet biztosított arra, hogy saját pittyegő dallamokat alkossunk egy beépített szerkesztővel. A csengéseket már profilokba rendezhettük, tehát volt csendes vagy rezgő üzemmód is. Ezen kívül az apró kijelzőre háttérképeket is ügyeskedhettünk.
A 3310-es még akkor is népszerű maradt, amikor a Nokia kijött néhány újabb variánssal. A 3315 szoftveresen javított apróságokat, a 3330 és 3350 pedig a mobilos, butított internetes szolgáltatást, a WAP-ot is ismerte. Ennek ellenére az alapmodellt még jóval az okostelefonok első hullámának betörése után is gyakran lehetett látni emberek kezébe vagy fülére ragadva, mert nem csak a strapát, de az idő kiképzését is nagyon jól bírták.
Mostanában persze már mindez a múlté. A Nokia maga is furcsa kanyarokat, mélyrepüléseket és átalakulásokat vitt véghez, az érintős, mindentudó telefonok “elvették a butatelefonok munkáját”, 3310-ből pedig csak elvétve találunk használatban egyet-egyet.
