Tavaly indult egy különleges Indiegogo kampány egy olyan technológia finanszírozására, aminél ambíciózusabbat régen képzeltek el a számítástechnika világában. A Neptune Suite gyakorlatilag arról szól, hogy a mostani sokeszközös módszert (miszerint van külön egy PC-m, egy notebookom, egy tévém, egy tabletem, egy telefonom, egy okoskarkötőm, és ezek mind egyedileg működő, egymástól független eszközök) felváltja valami teljesen más. Ez pedig egy elméletben nagyon jól hangzó dolog: az elképzelés szerint az okosórában lenne minden, ami működik, az összes többi eszköz pedig szinte csak egy kijelző és a kommunikációhoz, adatbevitelhez szükséges interfész lenne.
Tehát az okosóra lenne a “központi agy”, és azon kívül nem is kellene semmilyen más önálló eszköz, csak egy nagy kijelző, amit okostévének használunk, egy közepes kijelző, ami mondjuk a PC lesz, és így tovább. Igen, ez teoretikusan tényleg tök jó ötlet, hiszen olcsósítaná az életet. Most, ha fel akarjuk szerelni magunkat a fent felsorolt eszközökkel, mindegyik jó drága lesz, hiszen mindegyikben ott figyel a processzor, a memória, a háttértár, az operációs rendszer, és még egy halom egyéb dolog. Ha viszont csak egyetlen “működtető egység” maradna az óra formájában, akkor a többi eszközt jóval olcsóbban tudnánk beszerezni, hiszen nem kellenek beléjük ezek az önálló működést kiszolgáló alkatrészek.
A tavaly indult projekt most egy egyszerű gif formájában adott magáról életjelet, főleg azért, hogy megnyugtassa az eddig összegyűlt befektetőket: a fejlesztés töretlenül folyik, a technológia készül. Erről van szó:
Egyelőre az irányító okosóra funkcióját az alsó tablet látja el, míg a felső csak kijelzőként működik, a vezérlést teljes egészében a hozzá vezeték nélkül kapcsolódó alsó eszköz végzi.
Viszont azért még elég sok minden sántít ebben az egészben. Egyrészt, ha megnézzük, még elég nagy késés tapasztalható a két felület között. Ha most egy meglévő számítógépen, telefonon vagy tévén megnyomunk egy gombot, az adott funkicó azonnal elindul, a mozgóképen viszont azt látjuk, hogy a vezérlő gépen elindított akció majdnem egy másodperccel később aktiválódik a fogadó kijelzőn. De van még ennél is nagyobb kérdés.
Például az, hogy egy apró, csuklón kényelmesen elférő eszköz hogy lenne képes olyan szintű teljesítményt leadni, ami mondjuk egy számítógép erejét ki tudja váltani? És ha létezne is olyan miniatűr hardver, ami a kellő erőt képes szolgáltatni (és most ne menjünk bele abba, hogy ha netán két eszközt akarnánk működtetni egyszerre, azt hogy bírná az apró kütyü), hogy lehetne elegendő árammal ellátni? Egy normál telefonos akku is csak alig egy napos működést tesz lehetővé, de egy számítógép teljesítményével rendelkező okosórához minimum egy hátizsáknyi méretű akku-pakkot kellene magunkkal cipelni.
Sebaj, mi azért azt kívánjuk, legyen nekik igazuk, hátha ők már valami olyasmit tudnak, amiről nekünk (de akár az iparági óriásoknak) fogalmunk sincs.
