Amikor minden fontos mobilgyártó nagy csinnadrattával adja a világ tudtára csodásabbnál csodásabb eladási számait, szép csendben befut a Microsoft negyedéves értékelője is. Az egyszer tech-újságíró pedig megnézi a számokat, és az egyik szakasznál elkerekedett szemmel úgy kiált fel, mint a reklámban: mennyi???
A legutolsó negyedévre vonatkozó Microsoft-jelentésben ugyanis olyan szinten gyenge mobilos eredmények szerepelnek, hogy egy ilyen rosszul szereplő céget még Orgován Béla is azonnal bezárna. Természetesen a jelentés minden Microsoft részleget érinti, de a nemzetközi szaksajtó teljesen érthetően a mobilos részleg hihetetlen mélyrepülésére ugrott rá, nem is véletlenül. A legutóbbi negyedévben (amelynek része a karácsonyi vásárlási időszak is, tehát itt villantja mindenki a legdurvább éves számokat) mindössze 4,5 millió Lumia talált gazdára világszerte, miközben 2014 karácsonya környékén ugyanennyi idő alatt 10,5 millióról szóltak a hírek. 57 százalék esést pedig senki nem hívhat apró megtorpanásnak, itt bizony baj van.
Az IDC szerint ugyanis a vizsgált időszakban 400 millió telefont értékesítettek, ami pedig azt jelenti, hogy a Lumiák alig 1,1 százalékát kapirgálták ki a teljes mobilpiacnak. De nyissuk akkor nagyobbra a lencsét, és nézzük meg a trendeket az elmúlt négy évre vetítve. Benedict Evans elemző grafikonján jól látszik, hogy alakult 2011 decemberétől négy éven át a Nokia / Microsoft telefonok forgalma. A “csúcspont” 2014 utolsó negyedévében érkezett el, de igazából az akkori tízmilliós szint is nagyon gyengének számított a versenytársakkal szemben. Azóta pedig olyan lejtőt láthatunk, mint a feketével jelölt, csak profiknak ajánlott sípályákon.
Ebben a négy éves időszakban összesen 110 millió Nokia / Microsoft telefon fogyott, miközben iOS és Android alapú mobilokból 4,5 milliárd.Most álljunk meg egy kicsit és érezzük a különbséget. Ilyen léptékben már az 1 százalékot is súlyosan alulmúlja az arány.
A halál oka: töketlenkedés
Mégis mi vezethetett idáig? Hiszen a Microsoft más területeken hihetetlenül domináns tudott lenni, gondoljunk csak a Windows több évtizedes uralkodására, vagy az Office kváziszabványára. Ráadásul a cég más területei most is köszönik szépen, nagyon jól vannak, csak az a fránya mobil, az ne lenne.
Az egész akkor kezdődött, amikor az Apple kiadta az első iPhone-t 2007 nyarán. Addig is voltak okos(nak számító) telefonok, de azért a mostani értelmezésben vett készülékektől még messze járt a világ: a méregdrága készülékeket rezisztív kijelzővel szerelték, ami gyakorlatilag azt jelentette, hogy valódi, fizikai nyomásra reagáltak, ezért legtöbbször csak érintőtollal lehetett őket pontosan használni. A mobilos rendszerek pedig még nagyon sokat merítettek a számítógépek világából, és egyszerűen nem voltak olyan szinten egyértelműek és felhasználóbarátok, hogy nagy léptékben elterjedjenek.
Aztán jött az iPhone egy hihetetlenül egyszerűre faragott rendszerrel, egy nagyon kényelmesen tapizható felülettel, és egy csomó gyermekbetegsége ellenére szinte azonnal újradefiniálta az okostelefon fogalmát. Gyorsan követték az első androidos mobilok, és azóta gyakorlatilag ez a két rendszer, illetve az ezekre épülő készülék-kínálat uralja a piacot.
Mit csinált mindeközben a Microsoft? Leginkább elbambult, és mikor felébresztették, akkor is nehezen szedte össze magát. Konkrétan három évig tartott kifejleszteniük egy olyan mobil operációs rendszert, amely reményeik szerint megugorja az iOS és Android szintjét. A 2010 novemberében kiadott Windows Phone 7 ráadásul a három éves késlekedés ellenére is hihetetlenül körülményes, sok hibát és furcsaságot produkáló rendszer lett. Aztán a későbbi kiadások igazából csak megpróbálták a hibákat reszelgetni, viszonylag kevés sikerrel, sem a 2012 őszén bejelentett Windows Phone 8, sem pedig a 2014 ápprilisában kiadott 8.1 nem vált közönségkedvenccé.
A Microsoft végül tavaly jutott el odáig, hogy bejelentse az egyetlen olyan dolgot, ami még lendíthetett volna a szekéren, a mobilok, PC-k, notebookok és tabletek átjárhatóságára épülő, közös kódkészlettel dolgozó Windows 10 Mobile-t. Aztán itt is jött a tépelődés és várakozás, egészen őszig, amikor a rendszerre épülő Lumia 950 / 950 XL / 550 triót megvillantották. Ugye, ismét az időfaktor, és emellett ott van megint a gyerekbetegség-faktor is: az első tesztek során kiderült, hogy a mobilos Windows 10 még embertelenül elnagyolt, sorjás, hibákkal tarkított rendszer, ráadásul az asztali gépek felé kacsintgató Continuum funkció sem úgy működött, ahogy kellett volna neki.
Persze az sem segített a Microsoft mobilos helyzetén, hogy bár a Windows Phone 7 indulásakor még néhány nagyobb partnert (például a Samsungot és a HTC-t) meg tudták győzni arról, hogy készítsenek windowsos mobilokat is, ezek a fontosabb versenyzők a gyatra eladások láttán gyorsan kihátráltak a Microsoft mögül. Ezért maradt a Nokia, amelyet a Microsoft először megmentett a csődtől (hiszen a finnek is épp az okostelefonos piacra adott lassú reakció miatt hasaltak el), majd előbb átkaroló hadművelettel magához láncolta a céget, végül teljesen beolvasztotta a teljes mobilos részleget. Hátha majd attól jobb lesz, hogy van egy saját mobilgyártó divíziónk – gondolták. Rosszul.
Egyrészt még a meglévő hardvergyártó partnerek is elszeleltek, mondván, minek legyenek másodhegedűsök egy egyébként is gyatrán teljesítő rendszert kiszolgálva. Ezzel pedig megszűnt a diverzitás, ami általában jót tesz a piacnak (ha egy rendszerre több gyártó készít hardvert, mindegyik egy kicsit más, egy kicsit jobb akar lenni a másiknál, ezzel felpezsdítve a versenyt). Készültek házon belül az egy-kaptafa Lumiák, egészséges verseny meg sehol.
Szintén fontos, hogy minden mobil rendszert legalább annyira a rá írt alkalmazások adnak el, mint önmaga. Az iOS és az Android nem tartanának ott, ahol tartanak, ha nem lenne az alkalmazásboltjaikban csilliárd app a szelfiretusálótól a játékokon át egészen az üzleti és segédszoftverekig. A Windows Phone-ra azonban már a kezdetektől viszonylag macerás volt fejleszteni a szakemberek szerint, és a felemás pénzügyi konstrukciók miatt egyébként is mindenkinek jobban megérte a már bejáratott egyéb rendszerekre készíteni az appokat. Elég sokatmondó, hogy az iOS és Android alatti legfontosabb appoknak még mindig csak töredéke készült el hivatalosan mobil Windowsra.
Mi lesz veled, mobil Windows?
Erre a kérdésre csak akkor tudnánk a választ, ha belelátnánk a redmondi vállalat üzleti döntéshozóinak fejébe. Ha a vállalat nagyban függene ettől a divíziótól, valószínűleg máris eladnák, vagy szimplán belevezetnének egy TNT-vel megrakott kamiont a megfelelő gyárépületbe. Viszont azt se felejtsük el, hogy egyrészt presztizs-értéke is van annak, hogy egy sok lábon álló cégnek mobilos részlege is van, másrészt a Microsoft van olyan hatalmas, hogy az egyébként is elenyésző forgalmat bonyolító mobilos üzletág további csökkenését (egyelőre) simán kompenzálja a többi, sikeres divízió.
A Microsoft teljes negyedéves forgalma 23,8 milliárd dollár volt, a profitja pedig nagyjából 5 milliárd, tehát vastagon pluszban vannak a mobilos bukta ellenére. Hatalmas arányban nő az Office 365 előfizetők száma (a 2014 végi 3 millióról 20 millióra), hasít a felhő-üzletág, és még mindig nagyon jól mennek a szervertermékek is. Érdekes módon a Surface tabletekből is 29 százalékkal többet adtak el, mint egy évvel korábban, pedig itt is borzalmasan elnagyolt stratégiával dolgoznak, a már több generációt megért eszköz például hivatalosan még mindig nem kapható a világ felén (például nálunk sem).
Szóval ilyen hatalmas, ráadásul jó számok mellett egyelőre elfér egy olyan kis szegmens is, ahol ekkora a baj, arányaiban ugyanis még nem több a bosszúság, mint egy szúnyogcsípés. Az persze más kérdés, hogy ha a szúnyogcsípés viszketése nem akar alábbhagyni, egy idő után a legegészségesebb embert is zavarni kezdi annyira, hogy tegyen ellene. Kérdés, hogy a Microsoft mikor jut el idáig.
