Ma már gyakorlatilag nincs olyan mobil a piacon, amelyen ne lenne valamilyen kamera. Az új csúcsmodellekkel akár 20, vagy épp 40 megapixeles felbontásban is fotózhatunk, és Ultra HD videókat is rögzíthetünk, például idén ősztől már a legújabb iPhone-okkal is. De nem volt mindig szériatartozék a fényképezőgép a telefonokban: az első kamerás mobil prototípusát egy bizonyos Philippe Kahn készítette el, még pedig 1997-ben, és ennek segítségével örökítette meg lányának születését, a képeket pedig kapásból rengeteg ismerősének elküldte. Ez a készülék azonban nem jutott el a sorozatgyártásig, erre még három évet kellett várni.
Az első kiskereskedelmi forgalomban is kapható kamerás mobiltelefon a Samsung SCH-V200 volt, mely 2000. június végén még csak Dél-Koreában jelent meg erősen limitált példányszámban, a nemzetközi piacra pedig épp 15 éve, november közepén érkezett. A mai, 5-6 hüvelykes kijelzővel és akár 64 gigabájtos háttértárral rendelkező mobilokkal összehasonlítva elég megmosolyogtató a V200 tudása: a 1,5 hüvelykes TFT LCD kijelzős készülék 1 megabájtnyi memóriájában alig 20-26 kép fért el, melyek felbontása mindössze 0,35 megapixel volt. Az sem volt épp szerencsés, hogy a Samsung SCH-V200 esetében a kamera és a mobil lényegében még teljesen külön életet élt, és a fotók eléréséhez, illetve továbbításához mindenképpen szükség volt egy PC-re.
Ha tehát a teljesen “egybeépített” kamerás mobilt keressük, az inkább a Sharp J-SH04 modellje, mely 2000. novemberében Japánban debütált. Ennek a 256 színű LCD-vel szerelt mobilnak az f2,8-as fényerejű, CMOS szenzoros kamerájával maximum 0,11 megapixeles felbontású képeket lehetett készíteni, a szelfizést pedig ugyanezzel a kis lencsével oldhattuk meg (hol volt akkor még előlapi kamera), az arcunk jó pozicionálását az optika mellett elhelyezett kis tükör segítette. Szóval, ehhez képest ma már hol is tart a tudomány? És akkor még nem is beszéltünk a szelfibotról…
