Az elmúlt években hozzászokhattunk már ahhoz, hogy a Sonynál igen gyorsan zajlanak az események, már ami az új csúcsmobilok felbukkanását illeti. 2013 januárjában jött ki az Xperia Z, melyet szeptemberben követett az Xperia Z1, aztán pedig tavaly februárban megérkezett az Xperia Z2, és szeptemberben már az Xperia Z3-tól volt hangos a szaksajtó. Míg más gyártók évente általában csak egy flagshipet mutatnak be, addig a Sonynál alig fél év egy új csúcsmobil életciklusa, aminek persze az az ára, hogy időről időre csak kisebb-nagyobb ráncfelvarrásokat kapunk teljesen új modellek helyett. A nyáron teszteltük a Z3-hoz képest csak minimális változásokat hozott Z3+-t, mely lényegében a japán piacos Z4 nemzetközi kiadása, most pedig már itt is a szerkesztőségünkben a szeptember elején a berlini IFA-n bejelentett Z5, amelynek megjelenése előtt a Sony szinte kisöpörte a korábbi Z modellek készleteit a boltokból, hogy teljes fókuszt adjon a legújabb csúcskészüléknek. Lássuk, milyen sikerre számíthatnak!
Design, felszereltség, ujjlenyomat-szenzor
Bár egyre többen mára már enyhén megfáradtnak érzik a Sony által az utóbbi években alkalmazott OmniBalance iskolát, a Z5 esetében továbbra sem változtattak sokat a dizájnon, vagyis maradt az igen óvatos lekerekítésekkel operáló, alapvetően szögletes és minimalista külcsín. Az oldalkeret a Z5 Compacttól eltérően nem műanyagból, hanem minőségi alumíniumból készült, ezenkívül pedig mind elöl, mind pedig hátul üveglapot tapogathatunk. Az utóbbi úgy néz ki, a zúzmarás ablak, mivel matt felületű, és ily módon a korábbiaknál jelentősen kevésbé szennyeződik. Érdekesség, hogy a 8,9 milliméter vastag Z5 Compact térfogata mindössze 4,5 százalékkal kisebb a 7,3 milliméteres Z5-énél, melynek tömege 11 százalékkal haladja meg a kistesó tömegét.
A négyféle színváltozatban készülő mobil baloldalán egy méretes XPERIA felirat látható, ami felett egy kihajtható ajtó kapott helyet, és ez utóbbi mögött rejtőzik a reset-gomb, a nanoSIM slot és a microSD bővítőhely. Az ellentétes oldalon figyel az immár nem apró kör alakú, hanem hosszúkás ellipszisformájú bekapcsológomb, melybe ujjlenyomat-szenzort is építettek. Az 500 ppi-s kapacitív érzékelő természetesen nem a macerásan működő elhúzós, hanem az egyszerűen odaérintős változat: a szenzor villámgyorsan teszi a dolgát, és a pontosságával sincsenek problémák (maximum öt ujjlenyomat eltárolására van lehetőség). Kár, hogy a telefon feloldásához nem elég egyszerűen csak a szenzorhoz érinteni az ujjunkat, hanem előbb meg is kell nyomni azt, e tekintetben tehát a Huawei Mate S ujjlenyomat érzékelője jobb produkciót ad. Ugyancsak kár, hogy a hangerőállító gombpár túlságosan alulra, az on/off gomb alá került, így a hangerőállítás nem túl kényelmes feladat.
Vízállóság, akkumulátor
Mindenképpen örvendetes, hogy a jobboldali élen továbbra is ott figyel egy dedikált exponálógomb, melyet a legtöbb riválisból sajnos ki szoktak hagyni. A hivatalos IP68-as minősítéssel rendelkező, vagyis teljesen víz- és porálló kivitelű telefon minden további nélkül elviseli, ha 1 méter mély vízben 30 percen át megúsztatjuk. A felső élen lévő jack csatlakozó nincs dugasszal védve, de természetesen így is vízálló, csakúgy, mint az alsó élen lévő fedetlen microUSB-port. Az unibody, tehát házilagosan a garancia elvesztése nélkül megbonthatatlan készülék fixen beszerelt akkumulátorának kapacitása 2900 mAh, ami a Z5 Compactban lévő 2700-as akksihoz képest előrelépés, viszont a Z3-ban lévő 3100-as és a Z3+-ban figyelő 2930-as akksihoz képest némi visszalépés. Az 1,5-2 napos használati idő simán hozható, és akkor a Stamina és Ultra Stamina üzemmódokról még nem is beszéltünk. Bár a megfáradt akksit alig 30 perc alatt 60 százalékra töltő Quick Charge 2.0 támogatás elvileg adott, az UCH20-as gyári vezetékes töltő 5 Volt mellett csak 1,5 Amperrel tölt, vagyis a 9 Volt mellett 1,7 Amperre képes UCH10-es gyorstöltő sajnos extra kiadást jelent. Vezeték nélküli töltési lehetőség nincs.
Kijelző és környéke
A Triluminos és X-Reality technológiákkal megspékelt IPS LCD 5,2 colos képátlója és 1920×1080 pixeles felbontása (428 ppi) nem változott az elődökhöz képest, vagyis a QHD display továbbra is az amerikai piacos Xperia Z4v kiváltsága marad, ha pedig 4K-ra vágyunk, akkor meg kell várnunk az érkezőben lévő Xperia Z5 Premiumot (806 ppi). Az akár normál kesztyűben is kezelhető kijelző fényerejét automatika állítja és erős napsütésben sincs gond a leolvashatósággal. Említést érdemel továbbá a négyféle betűméret, a dupla koppintásos felébresztési lehetőség, az intelligens háttérvilágítás vezérlés, az egyszerű témázhatóság, illetve a manuális fehéregyensúly beállítási opció. A kijelző feletti kamera felbontása 5,1 megapixel, ezenkívül pedig szokás szerint egy apró notifikációs LED-et is találunk a 25 milliméteres nagylátószögű és Full HD videófelvevős fényleső mellett. Alul nincs egyetlen fizikai kezelőszerv sem, a szokásos három alap funkciógomb a kijelző alsó sorában található. Pozitívum, hogy az LCD felett és alatt is van egy hangszóró, így a remek sztereó hangzás és a korrekt hangerő is garantált.
Kamera
Megannyi újbóli felbukkanást követően a Sony elérkezettnek látta az időt a még a Z1-ben debütált 20,7 megapixeles kameramodul nyugdíjaztatására. A Z5-ben egy változatlanul 1/2,3 colos méretű, tehát az átlagnál nagyobb Exmor RS képérzékelő teljesít szolgálatot, melynek révén viszont akár már 23 megapixeles fotók is készíthetők, és amelyet a DxOMark nemrégiben a világ legjobb minőségű mobil kamerájának kiáltott ki. Mivel 4:3-as képarány mellett maximum 5520×4140 pixeles, 16:9 mellett pedig legfeljebb 5984×3366 pixeles fotók lőhetők, ebből az következik, hogy a szenzornak a legalább 5984×4140 pixelesnek, vagyis közel 25 megapixelesnek kell lennie. A nagylátószög 25-ről 24 milliméterre nőtt, vagyis most még az eddigieknél is több minden fér be az adott képkivágásba, azonban az f2-es fényerő maximum átlagosnak mondható akkor, amikor egyes riválisok már f1,8-1,9-es fényerővel büszkélkedhetnek. Ezenkívül sajnos az optikai képstabilizátorról is le kell mondanunk, de persze a Sonytól ezúttal is kapunk SteadyShot névre keresztelt digitális stabilizálást, valamint az 5x-ös úgynevezett Clear Zoomról sem szabad megfeledkezni. Ez utóbbi persze nem helyettesítheti a hagyományos optikai zoomot, de a normál digitális zoomnál azért némileg használhatóbb végeredményt produkál. Íme néhány tesztfotó:
Újdonság, hogy immár “kiváló automatikus” módban is választható a maximális felbontás és nem kell beérnünk 8 megapixellel, de például a fényérzékenység csak 8 megapixeles módban és ez alatt állítható manuálisan, még pedig ISO50 és ISO3200 között. Amennyiben a 17 témabeállítás közül a “nagy érzékenységet” választjuk, akkor az automatika egészen ISO6400-ig vagy ISO12800-ig is felemelheti a fényérzékenységet, aminek persze már igen tetemes képzaj a következménye. Sötétben jó szolgálatot tehet a szimpla LED-segédfény, ezenkívül pedig nem mehetünk el szó nélkül a fejlett HDR üzemmód, a 0,5-2-10 másodperces időzítő, a mosolyexponálás, az arcfelismerés, illetve az állítható fókusz (egymezős, többmezős, arcfelismerős, érintős, tárgykövető) mellett sem. A hibrid AF optimális esetben 0,03 másodperc alatt beélesíti a témát, ezenkívül pedig az olyan, korábbról már jól ismert feature-öket is megkapjuk, mint például az AR effektezés, a Timeshift videó, vagy a panorámakép funkció.
A videófelvevő már az elődök esetében is megugrotta a 4K felbontást, melynek aktiválásakor most is az esetleges túlmelegedési veszélyre figyelmeztet a szoftver. A H.264, illetve H.265 kódolású Ultra HD MP4 felvételek 35-56 Mbit/s-os bitrátával, 30 fps sebességgel és sztereó hangsávval bírnak, ha pedig beérjük Full HD felbontással, akkor 60 fps-t is választhatunk. A normál mellett újdonság az úgynevezett aktív intelligenciás SteadyShot üzemmód, mely a korábbiaknál hatékonyabb módon veszi fel a harcot a nem kívánt bemozdulásokkal és remegésekkel szemben. Tesztvideónk:
Zöld robot
Az Android 5.1.1 (Lollipop) operációs rendszerre a Sony már jól ismert minimalista felhasználói felülete lett ráhúzva, talán mondanom sem kell, hogy egy kicsit még okosabb, még jobb formában. Az alapképernyőn maximum hét slide között lapozgathatunk oldalirányban, ha pedig szerkesztő módba szeretnénk váltani, elég egy gyors pinch-to-zoom mozdulatot tennünk. A felülről lehúzható sávon “nyalókás” stílusban figyelnek az értesítések és a gyorsbeállítások, és ez utóbbiak rendkívül egyszerűen szerkeszthetők. A főmenüben 4×5 ikon látványa fogad (kétféle ikonméret választható), baloldalról pedig eltűnt az a bizonyos (még a Z1-en debütált) behúzható panel, mellyel egyrészt rendszerezhetők voltak az appok, másrészt pedig kereshettünk is közöttük. A nemrégiben Walkmanről Zenére átnevezett alkalmazás elképesztően sok mindent tud, így például nagyfelbontású hangot is képes biztosítani USB-n keresztül (DSEE HX, Clear Audio+, dinamikus normalizálás, ötsávos ekvalizer és térhatású hangzás is van benne), ezenkívül pedig RDS-es és TrackID funkciós FM-rádiót, valamint feliratkezelős videólejátszót is kapunk. Említést érdemel továbbá a Chrome böngésző, a Facebook, Dropbox és YouTube app, a teljes licences Office Suite, a 180 napos próbaidős AVG Antivirus Pro, a biztonsági mentés készítő, a fájlkezelő, az időjárás előrejelzéssel megspékelt naptár, illetve a Lifelog nevezetű “életnapló” alkalmazás.
Hardver
Ahogy a Z3+, úgy a Z5 is a Qualcomm híres/hírhedt Snapdragon 810-es chipsetére épül. A négy darab 2 GHz-es Cortex-A57 magot, négy darab 1,5 GHz-es Cortex-A53 magot és egy Adreno 430-as GPU-t felvolnultató 64 bites chipkészlet minden körülmények mellett fürge működést biztosít, de az átlagnál jobban melegszik, és ennek hatására alaposan visszavesz a teljesítményéből. Az AnTuTu tesztben például “hideg fejjel” nem kevesebb mint 64743 pontot gyűjtött be a készülék, de második nekifutásra a felmelegedett telefon már csak 53910 pontot ért el. Az AnTuTu az ötödik alkalommal egyébként már csak 43901 pontot virított, ami közel 50 százalékos visszaesést jelent a legjobb értékhez képest. További teszteredmények: Geekbench 3 – 1358/4547 pont, Basemark OS II – 1501 pont, Basemark X – 33477 pont. A RAM a Z5 Compacttól eltérően szerencsére nem 2, hanem 3 GB kapacitású, ahogy egyébként azt már az elődöktől megszokhattuk; a 32 GB belsőmemóriából alaphelyzetben mintegy 22 GB szabad. Wireless fronton említést érdemel többek közt a 300/50 Mbit/s-os LTE mobilnet, az ac-s dual-band Wi-Fi, a Bluetooth 4.1, az NFC, illetve a GPS-vevő. Infravörös portot nem kapunk, USB OTG támogatást viszont igen.
Összegzés
A Sony Xperia Z5 egy remekül sikerült felsőkategóriás okostelefon, mely szupervékony kivitele révén nem sokkal több helyet foglal a zsebünkben, mint a tömzsi Sony Xperia Z5 Compact, viszont több RAM-ot és combosabb akksit vonultat fel. Igaz többe is kerül, hiszen míg a kistesó hivatalos listaára kereken 200 ezer forint, addig a “nagy” Z5 nem kevesebb mint 240 ezer forintot kóstál. Forradalmi változást ugyan a Z5 sem hozott, azonban a továbbfejlesztett kamera esetleg cserére ösztönözheti a jelenlegi Z3/Z3+ tulajdonosokat. Az igazán nagy durranás pedig a hamarosan érkező Z5 Premium lesz, az persze már más kérdés, hogy mennyire van égető szükségünk ilyen 4K-kijelzős mobilokra.
Sony Xperia Z5 (E6653)
Pozitívum: általánosan korrekt minőség, fürge működési sebesség, bővíthető memória, vízálló kivitel, relatíve hosszú üzemidő, Stamina üzemmódok, továbbfejlesztett kamera, ujjlenyomat szenzor, széles multimédiás szolgáltatási kör, LTE, dual-band Wi-Fi, Bluetooth 4.1, NFC, GPS-vevő, FM-rádió, dupla hangszóró, USB OTG.
Negatívum: enyhén megfáradt design, erős melegedési hajlam, fixen beszerelt akksi, lassú gyári töltő, nincs wireless töltési lehetőség és infravörös port, a hangerőállító gombok lehetnének jobb helyen, magas kezdőár.
