Menjünk vissza három-négy évtizeddel, és maradjunk az éttermes példánál. Bármilyen jó is volt egy hely, hirdetnie kellett magát, megmutatni az embereknek, hogy itt van, létezik, és nagyjából miket lehet tudni róla: erre akkoriban újsághirdetések, valamint tévé- és rádióreklámok álltak rendelkezésére. Aztán jött az internet, ami kiszélesítette a lehetőségeket. Egyrészt “multimédiásabb” módon mutatta be a vállalkozást, egy helyen nézhettük meg a menüt, képeket az ételekről, videót a helyiségekről, térképes segítséget kérhettünk az odajutáshoz. Másrészt pedig az internetes technológiák fejlődésével eljutottunk odáig, hogy elfelejthettük a telefonos ételrendelést, és akár házhoz hozathattuk az ebédet netes válogatással, bankkártyás fizetéssel.
Szép, modern világ már ez is, mondhatnánk, de egy orbitális közhellyel élve a fejlődés nem áll meg. Mostanában már mindenki okostelefonnal a zsebében rohangászik a városban, akár nap közben is, nincs irodai vagy otthoni géphez kötve. Egy szolgáltatás igénybevételéhez egyrészt senki nem szeretne egy mobilkijelzőn túl nagy és bonyolult, érintéses kezelésre alkalmatlan weboldalon turkálni, másrészt szeretné a megváltozott aktivitásaihoz igazítani azt is, mikor és hol rendel ételt, választ cipőt vagy kéri házhoz a bevásárlást. Nemcsak mi mondjuk mindezt, hanem olyan piackutatók is, mint a Morgan Stanley, szóval tessék elhinni, hogy így van, még akkor is, ha ön a nyomkodós telefonok utolsó mohikánjainak egyike.
Minden a zsebben dől el
Tény, hogy könnyű “túltolni” az okostelefonok használatát, de azt azért elismerhetjük, hogy egy különféle alkalmazásokkal telepakolt “zsebkommunikátor” egy csomó olyan funkciót egy helyre tömöríthet, amiket eddig sokkal körülményesebben tudtunk elérni. Itt van még egy kutatás, az ISQ Online és a Google Magyarországon végzett felmérése szerint a hazai okostelefon-tulajdonosok szerint a telefonjuk volt az a technológiai találmány az elmúlt évtizedekben, ami legjobban megváltoztatta az életüket. Ugyaninnen derül ki az is, hogy reggelente a telefon a második leggyakrabban ellenőrzött tárgy a pénztárcánk után (72 százalék csekkolja munkába vagy iskolába menet, míg a lakáskulcs is csupán a válaszadók 57 százalékának fontos).
Az M-kereskedelem értelemszerűen ugyanaz mobilon, mint az idáig főleg számítógépekkel összekapcsolt e-kereskedelem. Az imént vázolt, mobiljával kelő-fekvő embertípus ugyanis már szívesebben intéz mindent alkalmazásokon keresztül, amik a webes megjelenítéshez képest sokkal könnyebben, kényelmesebben, az eszközhöz igazított formában kezelhetők. Egy magyar okostelefon-tulajdonos átlagosan 3-5 appot tölt le egy hónapban, és ha valami elérhető webes és app formában is, 89 százalékuk szívesebben használja az alkalmazást. Egy nemzetközi felmérés szerint egy átlagos okostelefonon 26 alkalmazás található, de az extrém felhasználók akár 400-ig is elmennek. Van szép ábránk is mindehhez, aztán megyünk tovább.
Ételefon és kajalkalmazás
Tény, hogy egy okostelefonos webáruházat vagy valamilyen hasonló szolgáltatást nehezebb elkészíteni alkalmazásként, ráadásul akadály az is, hogy többféle platformra is ki kell hozni az appokat, hiszen a geekeknek Androidja, a hipsztereknek iPhone-ja, Margit nénikek pedig Windows Phone-os telefonja van, és mindegyiket be kell hálózni saját rendszerén, ha a vállalkozás igazán sikeres szeretne lenni.
A mobil kereskedelmi megoldások között sokszor az egyszerűsítés vagy épp a nagyobb elérés miatt népszerűek azok az alkalmazások, amelyek több szolgáltatás kínálatát gyűjtik össze. Hogy ismét az ételnél maradjunk (esküszöm, hogy nem délben, éhesen írom ezt a cikket), ilyen nemzetközi szinten a Foodpanda, itthon pedig a Netpincér. Épp az utóbbi cég felméréséből derül ki, hogy rendeléseiknek már nagyjából harmadát mobilról kapják, és a trendek alapján néhány éven belül 70-80 százalékos mobilos elérést jósolnak.
A Netpincérhez hasonló “gyűjtő megoldások” mellett sokan inkább azt a megoldást választják, hogy teljesen saját mobilappot indítanak el, amivel egyénibbé tehetik mobilos megjelenésüket. Az éttermi alkalmazásokat fejlesztő Garson.hu szerint például egy saját mobilapp olyan, mint egy digitális névjegykártya, amit az összes ügyfél mindig magánál tart. Mindig elérhető, a választástól a rendelésen át a fizetésig alig 2 perc telik el, ráadásul a beépített push üzenetek is gyorsabban elérik a felhasználókat, mintha az akciókról inkább e-mailben küldenének tájékoztatást.
Szóval, miért is kell egy étteremnek mobilos alkalmazás? Mert ez már nem is a jövő, és igen, jön az utolsó közhely a cikkben, de ebben a rohanó világban már nem várhatja el egyetlen gasztrocég sem, hogy majd valaki megáll a kapuban és percekig nézegeti az étlapot, vagy a neten bogarászik rendelési lehetőség után kutatva. Most pedig folytathatnánk ezt a cikket úgy, hogy a címtől kezdve újrakezdjük, mondjuk úgy: Minek egy kutyakozmetikának mobilos alkalmazás? És igen, ezt is meg tudnánk magyarázni.
