Az idei esztendő első felében lényegében egyetlen percig sem hagyott unatkozni bennünket az LG mobil részlege. Kijött ugyebár az aktuális csúcsmodell, a G4, melynek aztán G4c és G4s néven mutatkoztak be az olcsóbb kiadásai, illetve megérkezett a sokak által várva várt új görbemobil, a G Flex 2. Ezen készülékek mellett viszonylag szerény sajtóvisszhangot kaptak a vállalat olcsóbb kategóriás mainstream készülékei, így például a Joy, a Leon, a Spirit és a Magna, melyek közül mi most ez utóbbit vesszük górcső alá.
Design
Nyílt titok, hogy az LG Magna (H500f) egy széles tömegeknek szánt, abszolút elérhető árú középkategóriás okostelefon, melynek designja enyhén a G Flex 2 külcsínjére hajaz. Hatalmas ívek helyett ezúttal be kell érnünk igen lágy görbületekkel, melyek közül az intenzívebb a hátlapon, a gyöngédebb pedig az előlapon vehető szemügyre. Összehasonlításképp, míg a G Flex 2 kijelzőjének sugara 700 milliméter, addig a Magna úgynevezett Softly Curved panele 3000 milliméteres sugárral rendelkezik. Az enyhe görbítés szerény véleményünk szerint jól áll a telefonnak, még ha nem is túlságosan látható, ezenkívül pedig még némi gyakorlati haszna is van: a mobil a gyártó közlése szerint 20 százalékkal jobban ellenáll a kijelzővel lefelé történő véletlen leejtéseknek.
Felszereltség
A 10,1 milliméter vastag, tehát abszolút nem ultravékony LG Magna három színváltozatban, feketében, fehérben és aranyban készül – tesztkészülékünk egy fekete példány. A könnyen levehető hátlapot hosszirányú szálhúzás díszíti. Fémet sehol sem találunk, ettől függetlenül az általános minőség nagyon rendben van, az illesztések pontosak és sehol sem nyeklik-nyaklik a készülék. Mind a bal-, mind pedig a jobb oldali él teljesen csupasz, ami nem meglepő, hiszen az LG a fontosabb kezelőszerveket, egész pontosan három nyomógombot már jó ideje a hátlapra szokott pakolni. Ide került a bekapcsológomb és a hangerőállító gombpár, melyek révén többek közt a kamera és a QuickMemo+ funkció is villámgyorsan elérhető. A felső élre került a jack dugalj, alul figyel a microUSB-port, a hátlapon lévő hangszóró pedig 1 W-os, de komolyabb hangerő mellett már jól hallhatóan torzít. A 2540 mAh kapacitású akkumulátor egyrészt igen korrekt, akár 2 napos üzemidőt képes biztosítani, másrészt pedig bármikor könnyen cserélhető, csakúgy, mint a microSD és a microSIM kártyák. A gyári vezetékes töltő sajnos elég gyenge: a 0,85 amperes készséggel csak lassan tölthető fel az akksi – vezeték nélküli töltési lehetőség nincs.
Kijelző
Az IPS LCD panel korrekt fényerővel, meglepően nagy betekintési szögekkel és relatíve kontrasztos képpel rendelkezik. Az 5 colos képátlón felvonultatott 1280×720 pixeles HD felbontás ebben a kategóriában teljesen korrektnek mondható, a 294 ppi-s pixelsűrűségbe csak a ppi-fetisiszták köthetnek bele. Az előlap 70,5 százalékát uraló display fényerejét automatika állítja, ezenkívül pedig kapunk még automatikus kijelzőkép elforgatást, hétféle lapozási effektet, hat betűtípust, hat betűméretet és számos különböző letölthető témabeállítást. A KnockOn feature révén egy gyors dupla koppintással is felébreszthető az alvó készülék, a KnockCode segítségével egyedi kopogtatási kódokkal védhető a telefon, a GlanceView lényege pedig, hogy a stand-by kijelzőn egy lefelé irányuló húzással bármikor előcsalogathatók a kijelző tetején a fontosabb információk. Az LCD felett egy apró notifikációs LED és egy 5 megapixeles szelfikamera leledzik, ez utóbbi révén akár Full HD videók is rögzíthetők. A kijelző alatt nincsenek fizikai kezelőszervek, az LCD alsó sorában fekete vagy fehér háttéren maximum öt funckciógombot helyezhetünk el a kényünk-kedvünk szerint. A virtuális QWERTY billentyűzet orientációtól függően 5×6, illetve 7,5×5 milliméteres gombokat vonultat fel.
Kamera
Lézeres élességállítást, optikai képstabilizátort és hatalmas felbontást vélhetően kevesen várnak a Magnától, mindenesetre a normál autofókuszos, szimpla LED-segédfényes és 8 megapixeles fényleső teljesen korrekt módon végzi a dolgát. A legnagyobb választható felbontás 3264×2448 képpont, a képarány 4:3 és 16:9 lehet, exponálni akár hangparancsok révén is lehet, az időzítő pedig 3-10 másodperces késleltetésre képes. Manuális beállítási lehetőséget szinte egyáltalán nem kapunk, ilyen jellegű igények esetén érdemes inkább a G4-es nagytesó felé kacsintgatnunk. Íme néhány tesztfotó, melyek klikkre új ablakban és eredeti felbontásban nyílnak meg:
A videófelvevő MP4 formátumú felvételeket készít, melyek 16,5 Mbit/s-os bitrátával, 30 fps sebességgel és sztereó hangsávval bírnak. Tesztvideónk:
Szoftver
Android 5.1.1 helyett ugyan be kell érnünk az eggyel korábbi Android 5.0.1-gyel, mely azonban szerencsére igen stabilan és relatíve fürgén végzi a dolgát. Az LG minimalista felhasználói felülete már régi ismerősünk, így most csak a főbb funkcióival foglalkozunk. A fentről lehúzható sávon öt darab köralakú és vízszintesen szkrollozható gyorsgombra és két csúszkára lehetünk figyelmesek – az alapképernyőn maximum öt slide-unk lehet, a főmenübe az alsó-középső ikonra bökve léphetünk be. A főmenü igény szerint 4×5, illetve 5×5 ikonnal fogad bennünket, böngészőből rögtön kétfélét kapunk, a telefonos alkalmazás pedig a következő öt szekcióra van felosztva: tárcsázás, hívásinfó, névjegyek, kedvencek és csoportok.
Említést érdemel továbbá a diktafon, a fájlkezelő, az időjárás app, a Polaris Office, a számológép és a YouTube kliens. Az RDS-es FM-rádió használatához szükség van egy vezetékes fülesre, a zenelejátszó automata kikapcsolási lehetőséggel, állítható hangmagassággal és -sebességgel, valamint ekvalizerrel bír, a default videólejátszó pedig simán elboldogul a Full HD videókkal is, de a DivX állományokat sajnos nem kezeli. A telefon lefelé fordítással némítható, illetve ily módon a videólejátszás is szüneteltethető, és az egykezes használatot segítő, kisméretű és áthelyezhető billentyűzetekről is gondoskodott az LG.
Hardver
A motorháztető alatt egy nem éppen mai fejlesztésű MediaTek chipkészlet található. A még 2013-ban bejelentett MT6582 28 nanométeres csíkszélességű, 32 bites és belsejében négy darab 1,3 GHz-es órajelű Cortex-A7 processzormag, illetve egy 500 MHz-es Mali-400 MP2 GPU található. Alaphelyzetben ugyan egyáltalán nem lassú a készülék, arra azért jobb jó előre felkészülni, hogy komolyabb igénybevétel, így például egy ütős új játék futtatása esetén már erősen köhögni kezd a hardver. A RAM 2 helyett sajnos csak 1 GB kapacitású, és a 8 GB flashmemóriából is csak mintegy 3,5 GB szabad alaphelyzetben. Teszteredményeink a következők: AnTuTu – 18791 pont, GeekBench 3 – 359/1156 pont, Basemark OS II – 347 pont, Basemark X – 4743 pont. Wireless fronton sincs túl sok okunk az örömködésre, hiszen LTE mobilnet, dual-band Wi-Fi és NFC sincs a fedélzeten, így aztán be kell érnünk a jó öreg HSPA+-szal, a Bluetooth 4.1-gyel, a GPS-vevővel, illetve a b/g/n szabványú Wi-Fi-vel. Ezenkívül USB OTG és infravörös port sincs a nem vízálló kivitelű telefonban.
Konklúzió
A nagytesókhoz hasonlóan remek QuickCircle tokokkal ékesíthető LG Magna egy vérbeli középkategóriás versenyző, mely elsősorban remek HD-kijelzője, enyhe íveltsége, korrekt minőségű kamerája és combos akksija révén szerethető. Ezenkívül sajnos fekete pontokból is alaposan kijár neki, hiszen például elavult a chipsete, kevés a memóriája és wireless fronton sem igazán brillírozik. A cikk írásakor a hazai kártyafüggetlen piacon legolcsóbban mintegy 50 ezer forint magasságában gyűjthető be az LG Magna, mely ily módon körülbelül 10 ezer forinttal olcsóbb a Snapdragon 410-es chipsettel, LTE-vel és NFC-vel hódító, de amúgy nagyon hasonló LG G4c-nél.
LG Magna
Pozitívum: egyedi ívelt formaterv, általánosan korrekt minőség, HD-kijelző, nagykapacitású és cserélhető akkumulátor, bővíthető memória, dupla koppintásos felébresztés, KnockCode, korrekt minőségű főkamera, 5 megapixeles szelfikamera, FM-rádió, szerethető felhasználói felület, rövid megszokás után kiváló hátsó gombos kezelhetőség, QuickCircle tokok.
Negatívum: régimódi chipset, csak 1 GB RAM, hiányzik az LTE, az NFC és az USB OTG, a kamera kevés beállítási lehetőséget kínál, lassú gyári töltő.
