A Huawei 2013 júniusában igen korrekt módon letette a névjegyét az asztalra, amikor is bemutatta a villámgyorsan hatalmas sikereket elért Ascend P6 készüléket. A szupervékony kialakítású telefonnal a vállalat a prémium kategória meghódítására vállalkozott, mely feladat hellyel-közzel sikerült is neki, 2014 májusában pedig már meg is érkezett a hajszálnyival ugyan vastagabb, de minden tekintetben továbbfejlesztett Ascend P7 utódmodell. 2015 áprilisában ugyancsak durrantott egyet a Huawei, ugyanis ekkor debütált a boltok polcain mostanság bemutatkozó és általunk a jelen írásban taglalandó P8 – az Ascend név idén kikopott a termék hivatalos elnevezéséből.
Design
A prémium kategóriában egyetlen gyártó sem engedheti meg magának a lazulást, már ami a designt és a minőséget illeti, és e tekintetben a Huawei idén is nagyon kitett magáért. Olyannyira, hogy ha Huawei márkajelzés nélküli lenne a készülék, akkor egy hozzá nem értő átlagos felhasználó könnyen akár iPhone-nak is tekinthetné a P8-at, és ezt most abszolút nem rossz értelemben állítjuk, és nem arra utalunk, hogy a P8 esetleg szifon másolat lenne. Az unibody kialakítású, tehát házilagosan garanciavesztés nélkül megbonthatatlan fémház mindössze 6,4 milliméter vastag, vagyis e tekintetben a P8 még a szupervékony iPhone 6-ot is alulmúlja 0,5 milliméterrel. A 144 grammos tömeg átlagosnak mondható, és nem mehetünk el szó nélkül a mellett, hogy a P8 kereken 20 grammal nehezebb az elődjénél. Az alapvetően szögletes kialakítású és óvatos lekerekítésekkel operáló telefon a valóságban még a fotóknál is jobban néz ki, és ebben komoly szerepe van többek közt annak is, hogy a kijelző bal- és jobboldalán szupervékony a keret.
Felszereltség
A négyféle színváltozatban gyártott P8 baloldala teljesen csupasz, az ellentétes oldal pedig a hangerőállító gombpárnak, a bekapcsológombnak, illetve a nanoSIM-et és microSD-t fogadó kipöckölhető tálcáknak ad otthont – opcionálisan dupla SIM-slotos változatban is rendelhető a készülék. A 3,5 milliméteres csatlakozós vezetékes fülest a felső élen tudjuk a helyére dugni, alul pedig egy fedetlen microUSB-portra lehetünk figyelmesek. Ez utóbbi társaságát élvezik a hosszúkás hangszórórácsok, melyek közül azonban csak a baloldali mögött található hangkeltő – a hangminőség és a hangerő egyaránt rendben van, de persze egy frontoldali sztereó hangszóróval nem versenyezhet ez a megoldás. Az elődhöz képest 2500-ról 2680 mAh kapacitásúra hízott az akkumulátor, mely átlagosan 1,5 napos használati időt tesz lehetővé. Kár, hogy a gyári vezetékes töltő mindössze 1 amperes, illetve, hogy nincs vezeték nélküli töltési lehetőség. Ha fogytán a szufla, érdemes a normálról az intelligens energiakezelésre váltani, ha pedig nagy a gond, még mindig ott a jelentősen leszűkített szolgáltatási körű ultraenergiatakarékos üzemmód.
Kijelző
2013-ban 4,7 colos 720p HD kijelzővel nyitott a P6, aztán tavaly egy 5 colos 1080 Full HD panel került a P7-be, idén pedig a méret 5,2 colra nőtt, de a felbontás változatlan maradt. Ily módon tavalyhoz képest a pixelsűrűség 441 ppi-ről 424 ppi-re csökkent, ezt azonban nehéz észrevenni a gyakorlatban, ezenkívül pedig vélhetően csak kevesen hiányolják a QHD felbontást. A JDI IPS-Neo LCD panelje a korábbiaknál nagyobb fényerővel és megnövelt kontrasztaránnyal rendelkezik, a betekintési szögei azonban lehetnének némileg nagyobbak. A Gorilla Glass 3 védelmet élvező és akár normál kesztyűben is kezelhető display színei rendkívül élénkek, ezenkívül pedig akár manuális színhőmérséklet szabályozásra is lehetőségünk van. Az előlap mintegy 71,5 százalékát uraló képmegjelenítőn ötféle betűméret közül lehet választani, ezenkívül pedig megadhatjuk, hogy a legfelső információs panelen ott figyeljen-e a mobiloperátorunk neve, illetve az aktuális mobilnet sebességünk számértéke.
A lockolt készülék a szokásos módszereken kívül akár egy Bluetooth eszköz révén is feloldható, így például a Huawei TalkBand B2 okos karpereccel. A kijelző feletti szekcióban ott az elmaradhatatlan notifikációs LED, az alatta lévő felület viszont teljesen csupasz – a három virtuális funkciógomb az LCD alsó sorában figyel. A virtuális QWERTY billentyűzet orientációtól függően 5×8,5, illetve 9,5×8,5 milliméteres gombokkal várja ujjaink érkezését; az alkalmazásváltó felületen egyedi módon 2×2 app látható, illetve zárható be villámgyorsan. Az opcionális Touchplus fólia felapplikálását követően pedig a kijelző feletti szekcióban két új virtuális gombot kapunk, illetve az LCD alsó sorában lévő gombok is lejjebb pakolhatók az amúgy csupasz felületre. Újdonság, hogy amennyiben ökölbe szorított kézzel, vagyis nem a puha ujjbegyünkkel, hanem a csontos kemény ujjpercünkkel kétszer kopogtatunk a kijelzőn, akkor gyorsan screenshotot készít a rendszer, ha pedig egyszer koppintunk és utána egy formát rajzolunk a kijelzőre, akkor a képernyő tartalmának egy részét tudjuk ily módon elmenteni. Jó hír, hogy ez az egyeseket vélhetően irritáló feature bármikor egyszerűen kikapcsolható.
Kamera
A frontkamera révén maximum 8 megapixeles szelfik készíthetők, természetesen némi digitális sminkkel megspékelve, illetve akár panoráma üzemmódban. A főkamera 13 felbontását nem pumpálta feljebb a gyártó (szerencsére), újdonság viszont az iparágban elsőként használt RGBW színszűrős szenzor, a gyártó szerint kategóriaelső optikai képstabilizátor, illetve a DSLR-szintű képfeldolgozás. Az RGBW konfiguráció a korábbiaknál nagyobb fényerejű, illetve kevésbé zajos képek elkészítését teszi lehetővé, a dual-tone LED fényforrás pedig a rossz fényviszonyok melletti természetes megvilágításról gondoskodik. Említést érdemel továbbá az f2-es fényerejű objektív, a 2/5/10 másodperces késleltetésre képes időzítő, a geotagging, a hangvezérelhetőség (csíííz), a mosolyfelvétel funkció, a kilenc digitális effektus, az objektumkövetés, illetve a manuálisan állítható fényérzékenység (ISO100-1600), fehéregyensúly, telítettség, kontraszt és fényerő. Utóbbit érdemes egy kicsit visszavenni, ugyanis alaphelyzetben enyhén túlexponálja a képeket a kamera, ami egyébként könnyen lehet, hogy a még nem teljesen végleges állapotú hardver/szoftver következménye. A képminőség nagyon rendben van, bár nem állítanánk, hogy a P8 e tekintetben felér például a Samsung Galaxy Note 4, vagy az S6 szintjére. Íme néhány tesztfotó (klikk a képekre az eredeti mérethez!):
Az ultrafotó feature lényege, hogy amennyiben a lockolt telefonon kétszer gyorsan egymás után rányomunk a hangerőcsökkentő gombra, akkor ennek hatására villámgyorsan elkészül egy fotó, ami aztán persze vagy jól fókuszált lesz, vagy nem. A HDR funkció szépen teszi a dolgát, de például az automatikus HDR üzemmód hiányzik. Kapunk továbbá utófókuszt, legjobb fotó funkciót, vízjelezhetőséget, és akár hangjegyzetet is menthetünk a képekhez. Éjszaka remek szolgálatot tesz az OIS, illetve az éjszakai üzemmód: ilyenkor csak 8 megapixeles, de zajcsökkentett képeket kapunk, melyeknek ráadásul manuálisan állítható a zárideje (1/4-32 másodperc). Egyedi extra a fénnyel festés: választhatunk fénycsíkos lámpa fotózást, fény graffitit, selymes vizet, illetve csillag útvonal fotózást – mindenképpen érdemes kipróbálni!
A videófelvevő sajnos nem igazán áll a helyzet magaslatán. Az még hagyján, hogy a ma már elvárható 4K felbontásról le kell mondanunk, az viszont már komolyabb negatívum, hogy a sztereó hangsávos Full HD videók bitrátája mindössze 10 Mbit/s, illetve, hogy nem választhatunk 60 fps sebességet. Tesztvideónk:
Szoftver
Az 5.0-ás verziószámot viselő zöld robot (Lollipop) ezúttal alaposan ki lett sminkelve, olyannyira, hogy helyenként már csak nagyon nehezen lehet ráismerni, ezzel azonban nincs is semmi baj, hiszen egyrészt jól néz ki, másrészt pedig remekül kezelhető. A flat designnal és sötét színekkel operáló EMUI 3.1 felhasználói felület az elődeihez hasonlóan nem rendelkezik hagyományos főmenüvel, vagyis minden tartalmat a rendelkezésre álló maximum kilenc slide-on kell elhelyeznünk, akár mappákba szervezve. A slide-ok között három különböző átmenet effekt kíséretében lehet lapozgatni, egy gyors pinch-to-zoom mozdulattal pedig rögtön áttekintő módba kerülünk, ahol is a készülék rázásával gyorsan rendet rakhatunk a szétszóródott ikonok között. Az ikonok 4×5-ös, 5×4-es, illetve 5×5-ös alakzatban támadhatnak, a fentről lehúzható panel pedig külön vonultatja fel az idővonalon elhelyezett értesítéseket és külön a rengeteg gyorsgombot és a fényerő csúszkát. Témabeállításból hatfélét kapunk és a normál mellett említést érdemel az egyszerűsített üzemmód, mely enyhén Windows Phone szagú méretes csempékkel teríti be a kijelzőt.
Funkciók
Lefordítással némítható a telefon, az egykezes használatot kicsinyített és oldalra kitolt billentyűzetek, illetve lebegőgombok segítik, ráadásul igen hatékonyan. A Chrome és a Huawei saját browsere egyaránt remek böngészési élményt biztosít, valamint kapunk még Bitcasa klienst, WPS Office 6.2-t, számológépet, diktafont, szép időjárás appot, három részre tagolt névjegyzéket (tárcsázó, címtár, üzenetek), jegyzettömböt, fájlkezelőt, valamint olyan extrákat, mint például a nagyító, a zseblámpa, illetve a mikrofonra történő ráfújással bepárásítható digitális tükör. A telefonkezelő alkalmazás gyorsító funkcióval, zaklatásszűrővel, energiatakarékos opciókkal, forgalomkezelővel és “ne zavarj” opcióval támad, szórakoztatásunkról pedig öt játékdemó gondoskodik. A lépésszámlálón kívül nem mehetünk el szó nélkül az RDS funkciós sztereó FM-rádió, a remek videólejátszó, illetve a Dolby Mobile kompatibilis, de ekvalizer nélküli zenelejátszó mellett. Újdonság a beszéd érzékelés funkció: ha esetleg hirtelen nem találjuk a valahol a közelünkben lapuló telefont, egy egyszerű (bár angol) hangutasítással rábírhatjuk arra, hogy jelezzen nekünk, illetve hasonló módon hangutasítással akár hívásokat is indíthatunk.
Hardver
A Huawei ezúttal is a saját fejlesztésű HiSilicon Kirin chipsetének szavazatt bizalmat: a 930-as típusjelzésű 64 bites chipkészletnek részét képezi egyrészt négy darab 2 GHz-es Cortex-A53e mag, négy darab 1,5 GHz-es Cortex-A53 mag, illetve egy mali-T628 MP4 grafikusgyorsító. A big.LITTLE architektúrájú okosság a hétköznapokban akadásmentes és fürge használatot biztosít, azonban a gyengécske GPU miatt a komolyabb grafikájú játékokat nem igazán érdemes erőltetni a P8-on. Teszteredményeink a következők: AnTuTu – 49814 pont, Geekbench 3 – 870/3565 pont, BaseMark X – 20531 pont, BaseMark OS II – 1110 pont. A 3 GB LPDDR3 memóriát kapott tesztkészülék 16 GB belsőmemóriát virít, amiből sajnos csak 8 GB szabad, de ezenkívül 64 GB-os változatban is készül a melegedésre egyébként szerencsére nem igazán hajlamos telefon. Wireless fronton említést érdemel többek közt a maximum 300 Mbit/s-os letöltési tempóra képes LTE Cat. 6 mobilnet, az a/b/g/n szabványú Wi-Fi, a Bluetooth 4.1, illetve az NFC, ezenkívül pedig még USB OTG-t is kapunk a pénzünkért. Ujjlenyomat szenzor és infravörös port nincs, és a P8 nem vízálló kivitelű.
Konklúzió
A Huawei ismét bebizonyította, hogy nagyon is tud okostelefont gyártani, immár akár a prémium szegmensben is. A P8 lényegében minden fronton komoly előrelépést jelent a P7-hez képest, azonban megjegyzendő, hogy még így is maradt fejlesztési potenciál a várhatóan egy év múlva érkező P9-re. A napos oldalra sorolandó a szemrevaló design, a szupervékony fémház, az optikai képstabilizátoros kamera és a bővíthető memória, a chipset viszont lehetne némileg combosabb és a videófelvevőtől is többet várunk volna. A Huawei P8 hivatalos európai listaára 499 euró (152 ezer forint), az itthoni hivatalos listaár pedig 170 ezer forint. Tény, hogy a P8 olcsóbb, mint például a Samsung Galaxy S6, azonban az S6 tudás fronton is eggyel magasabb ligában focizik, még ha a memóriája ugyebár nem is bővíthető. A 64 GB-os Huawei P8 európai listaára egyébként 599 euró (183 ezer forint).
Huawei P8
Pozitívum: szupervékony kivitel, minőségi fémház, vékony oldalsó káva, bővíthető memória, 3 GB RAM, alapvetően fürge működés, nem hajlamos a melegedésre, optikai képstabilizátoros főkamera rengeteg funkcióval, 8 megapixeles szelfikamera, LTE mobilnet, Wi-Fi, Bluetooth 4.1, USB OTG, FM-rádió, elődhöz képest megnövelt kapacitású akkumulátor, ultratakarékos üzemmód, egykezes használatot segítő opciók, korrekt hangminőség, opcionális duál-SIM kivitel.
Negatívum: elavult GPU, gyenge videófelvevő, fix akksi, lassú hálózati töltő, nincs vezeték nélküli töltési lehetőség, egyeseknek hiányozhat az ujjlenyomat szenzor és az infravörös port, lehetne kicsit olcsóbb.
