Bár interjút csak elvétve ad (tudomásunk szerint legutóbb 2014 decemberében tette), és általában nem szokta nyilvánosságra hozni, mi hozza ki a sodrából, a Médiapiac szaklap legújabb számában vele megjelent interjúban most mégis említ néhány példát Szauer Péter, a HVG tulajdonos-vezérigazgatója. Ilyennek említette az unorthodox médiaszabályozást, a reklámadót és a politika piaci beavatkozási kísérleteit. Utóbbiról azt mondta:
Minden hatalom próbál beavatkozni a médiába, szavazatokat remél ettől, most azonban a politika nyomulása kendőzetlen, a trambulinról pisilnek a medencébe. Öntudatosan, minden szégyenérzet nélkül. A manipulációk odavezetnek, hogy folyamatosan csökken a piaci szereplők száma, és a maradék között is egyre több a kollaboráns. Míg korábban – ha nem is ugyanabban a hangnemben – mindenkivel szóba állt az uralkodó rezsim, ma csak a kiválasztott orgánumokkal, személyekkel teszi ezt. Helyette kitiltanak újságírókat a Parlamentből, nem adnak információt vagy interjút közérdekű dolgokról, és a kétharmados felhatalmazásra hivatkozva egyéb válogatott módszereket alkalmaznak. A Fidesz-hatalom előtt is volt persze beavatkozás, pénzterelgetés, de ma egy piaci szereplő a hírbizniszben csak akkor érhet el hasznot, ha kooperál a pénzosztókkal. Ma már egy állami színház sem dönthet önállóan arról, hogy abban a médiumban hirdessen, amelyiket a nézői olvasnak.
Arra a kérdésre, hogy mit tesz ebben a helyzetben a HVG, úgy felelt:
Nekünk az a csodás szerep jutott, hogy minket mindig azok dicsérnek, akik épp nem részei a hatalomnak. Ez most a parlamenti erőviszonyok alapján jelképesen alig harmada a szavazati joggal bíró lakosságnak. Tudni kell azonban, hogy ez a kisebbség is mintegy másfél millió olvasót takar. Ennyien fogyasztanak valamilyen formában HVG-termékeket. Mivel a jelenlegi kormány mindent kizárólag a szavazatszám optimalizálásának rendel alá, mi nem számítunk ebből a szempontból jó médiumnak, mert az olvasóink kritikus szemmel vizsgálják az eseményeket, és nem fogyasztanak parancsra rágós vagy romlott árut… Így a hatalom emberei sokszor azzal büntetnek minket, hogy kérdéseinket válaszra sem méltatják, aztán pedig kifogásolják, hogy tévesen vagy pontatlanul fogalmaztunk.
Néhány mondattal odébb Szauer azt mondta, a sajtó – miként az emberek döntő többsége is – mindig igazodik, és ezt a legtöbbször úgy teszi, hogy hamarabb elkezd villogni a piros lámpa a kelleténél. Félnek támadni a hatalmat, a rossz döntéseket, a korrupciót. Azok, akik megfelelnek a demokratikus kritériumoknak, részesei a fékek és ellensúlyok megbomlott rendszerének. A HVG dolga az, immáron 38 éve, hogy nevén nevezze azt, hogy mi van a pohárban.
Ha fröccsöt kértünk, akkor ne kapjunk hosszúlépést vagy permetet. Ha meg azt adnak a kocsmárosok, akkor szóvá tesszük. Azok nevében is, akik ezt nem teszik vagy nem merik megtenni. Megjegyzem, egy bizonyos pontig nem ítélem el a megélhetési együttműködőket, de mi nem ezt az utat járjuk.
Számos nemzetközi vállalkozás kivonult a médiapiacról
Ezután arról beszélt, hogy a helyzet azért összetett, mert a piacon alig találni olyan piaci szereplőt, melynek nem ügyfele közvetlenül az állam vagy egy állami cég, hiszen az uniós forrásokat is az állam osztja szét, márpedig ha valaki ezt a forrást nem akarja elveszíteni, legalább együttműködést kell színlelnie.
Szauer Péter szerint a sajtónak nem kell beletörődnie a helyzetbe, de tény, hogy az állam a gazdasági erejét felhasználja a médiumok befolyásolására, így csak független anyagi háttérrel valósítható meg a független tájékoztatás. Azt mondta, a néhány évvel ezelőtti viszonyokhoz képest jelentős átalakulás történt, számos racionálisan működő nemzetközi vállalkozás mostanra kiszállt a hazai médiából. A független televízióknak a reklámadóval ment neki a kormány, a TV2-höz furcsa anyagi konstrukcióban jutott hozzá az új tulajdonos, a legnagyobb internetes oldal szintén furcsa hitelből került nagyon közel a hatalomhoz, a megyei lapok is gazdát cseréltek, a Népszabadság pedig eltűnt. Többmilliós közönség került új „kezekbe”. Pedig szinte mind jelentős gazdasági súllyal bírt.
A TV2 többmilliárdos veszteségben, adósságban, a Népszabadság megtépázott gazdasági állapotban volt, az Origo a mérlegei szerint létezése óta csak veszteséget termelt. Ezekben az anyagilag kiszolgáltatott helyzetekben a politikának könnyű volt befolyást szereznie.
Így is szüksége volt azonban kollaboráló strómanokra.
A média befolyásos szereplőinek listáján egyre többen vannak olyanok, akiket az üzleti hétköznapokban soha nem látunk.
A reklámadó is segített elűzni a külföldieket
Szauer azt is mondta, a reklámadó kiemelt szerepet játszott a piac külföldi szereplőinek elbizonytalanításában. De azokra a kiadókra is kivetették ezt a forgalomtól függő terhet, amelyek súlyos veszteséggel küzdöttek. A korábbi évtizedhez képest tehát egyre keményebb körülmények közepette kell helyt állnia a szabad sajtónak.
Sikeres a többlábon állás stratégiája
A HVG ebben a helyzetben úgy próbál talpon maradni, hogy igyekeznek több lábon állni, a 45 ezer körüli példányszámmal rendelkező hetilapjuk mellett ott a szintén erős hvg.hu, illetve vannak konferenciáik, új print és online termékeik (Pszichológia Extra, Business Extra), az előfizetéses alapon működő adozona.hu, illetve van állássite-juk és állásbörzéket is szerveznek. A könyvkiadójuk pedig két számjegyű növekedést produkál.
Szauer azt is mondta, jelenleg mindegyik üzletáguk jól teljesít, pedig az állami intézmények nem vásárolnak HVG-t, és nem hirdetnek náluk.
Ez utóbbihoz azonban már hozzászoktunk. Ebből a szempontból kevés a különbség a különféle politikai berendezkedések között.
Szauer ezek után arról beszélt, hogy bevételeik fele ma már digitális, mobil, programmatic.
Szóba került az is, hogy a kiadót egyébként nem keresték meg népszavazásos hirdetésekkel. Kísérlet sem volt rá, de el sem fogadták volna, mert szerinte a hitelességüket sodorta volna veszélybe.
Szauer Péter amúgy azon a véleményen van, hogy az emberek befolyásolhatóak. A tapasztalat az, hogy minél többször hallják és olvassák, hogy kell az olimpia, vagy azt, hogy Soros a fő ellenség, vagy éppenséggel hogy a Tescóban minálunk silányabb az áru, mint Nyugaton, annál inkább elhiszik. Ősi technikák vannak az indulatok felkorbácsolására. A mesterséges intelligencia korában, amikor mindenkiről szinte minden adat rendelkezésre állhat, a muníció is könnyen előállítható a lejáratásra.
Ebbe az agymosó világba robbant bele a Momentum Mozgalom, néhány tucat ember, alig harminc nap alatt képesek voltak 266 ezer aláírást összegyűjteni. Ez jó példa arra, hogy értelmes célokra a média segítségével tömegek mozgósíthatók.
Alapemberek távoztak a Figyelőtől
A HVG tulajdonosa a Figyelőről is elmondta a véleményét.
A sajtó semmiben sem különbözik bármely más iparágtól. Számos újságíró már „lejáratta” magát azzal, hogy túlságosan hű vagy túlságosan hűtlen volt. Legfrissebb példa a Schmidt Máriához került Figyelő, ahonnan tizenöt év után az új politikai befolyás miatt alapemberek távoztak.
Orbánék médiapolitikája a szovjet időket idézi
Szauer az interjú egy pontján egyébként azt mondta, részlegesen ugyan, de egyetért a német közszolgálati rádióban elhangzottakkal, hogy az Orbán-kormány viselkedése néha a szovjet időket idézi:
Ha a szovjet időket csak a központosított sajtóirányítással jellemezzük, és eltekintünk más attributumaitól, akkor jó a hasonlat. Hasonlóság az is, hogy a szakmánkban most könnyen hullanak a fejek, úgy, mint annak idején. A lojalitás mindig felülírja a szakértelmet. Sokszor felteszik nekem azt a kérdést, ilyen körülmények között meddig tudunk működni. Mire azt mondom: addig, amíg az olvasók igényt tartanak ránk.
A Népszabadság bezárásáról Szauer azt mondta,
Ha a Népszabadság úgynevezett tulajdonosa, Pecina úr nem tudott volna a több százmilliós veszteségre hivatkozni, talán másképp alakult volna a lap sorsa.
A beszélgetésnek témája volt a G-nap is, amikor Simicska médiacégeitől rengeteg ember távozott 2015 elején. Erről Szauer azt mondta, hogy ekkor alakult az „aki nincs ellenünk, az velünk van” szlogen át úgy, hogy „aki nincs velünk, az ellenünk van”.
A német tulajdonosok azt gondolták, ilyen politikai klímában nem lehet nyereséges a HVG
Szauer a HVG 2014-es tulajdonosváltása apropóján született “összeesküvés-elméletek” kapcsán azt mondta a Médiapiacnak, a Westdeutsche Allgemeine Zeitung, később Funke Csoport németországi befektetéseire akart koncentrálni, és azt is látták, hogy az üzleti érdekeiket negatívan érintő politikai viszonyok rövid távon biztos nem változnak.
Öt éven át veszteségesek voltunk, ők pedig arra jutottak, hogy eladják a 75 százalékos részesedésüket. Ebben a politikai klímában azt gondolták, egy ilyen beállítottságú kiadványportfólió nem lehet elég nyereséges. Nekünk pedig sikerült megállapodnunk és a finanszírozást is megoldani.
Arra, hogy hogyan kerülték el azt, hogy a politika vásárolja fel a HVG-t, azt mondta, nem hallottak ilyen szándékról. Szauer arra, hogy amikor 2014 őszén a németek eladták a magyaroknak a cég többségi tulajdonrészét, és akkoriban egyesek azt híresztelték, hogy a HVG-nél mindenkit elbocsátanak, azt mondta, ez valóság nélküli hangulatkeltés volt.
Ugyanakkor valóban összevonták a printet az online-nal, pedig sokáig ódzkodtak tőle. Erről Szauer azt mondta a lapnak, hogy szorongatott helyzetben nehéz két önálló szerkesztőséget fenntartani, de az összevonás, a lap és a site tavaly áprilisi átalakítása végül sikeres lett. Mára a cég nyereséges, biztos lábakon állnak, ugyanakkor megmaradtak értékalapú vállalkozásnak, amelyet nem csak a pénz motivál.
