Méghozzá annak a Németh Péter régi-új főszerkesztőnek az irányítása alatt, aki korábban úgy volt, hogy legfeljebb tiszteletbeli főszerkesztői pozíciót visel majd, és hamarosan nyugdíjba vonul, illetve e minőségében legfeljebb egy rovatot szerkeszt majd, ám most mégis a Népszava élén marad. (Németh utóbb már azt mondja, ő nem mondott olyat, hogy távozik, és ilyesmi legfeljebb csak magánbeszélgetésekben hangzott el.)
További változás, hogy bár az ugyanezen kiadóhoz tartozó Vasárnapi Hírek (VH) hamarosan, várhatóan már márciusban a Népszava szombati kiadásával olvad össze, vagyis az integrálódás részeként a VH lesz a napilap hatodik, hétvégi száma,
A Népszabadságtól átvett néhány újságíró-szerkesztő, körülbelül tizenöt fő egyébként eközben már érkezik is a kiadóhoz, februártól kezdik el munkájukat a budapesti Jókai utcában, az egykori MSZP-pártközpont épületében.
Elmegy az integráció arca
Egy héttel ezelőtt írtuk meg: hamarosan távozik a lapokat jelenleg kiadó XXI. Század Média Kft.-től Gál J. Zoltán, aki mostanáig a kiadó egyik legmeghatározóbb figurája volt, hiszen az ő irányításával kezdődött el a Népszava és a Vasárnapi Hírek összeolvasztása a tavaly óta zajló, eléggé zűrösre sikeredett tulajdonosváltási folyamattal egyidejűleg.
A tulajdonosváltás során a kiadót és a lapok jogait majdnem egy (eleinte még be sem jegyzett) liechtensteni székhelyű cég, a XXI Century Invest AG szerezte meg. Ez utóbbi céget Tombor Andrással, Orbán Viktor biztonságpolitikai tanácsadójával is összefüggésbe hozták, bár egy ügyvéd váltig állítja, ez alaptalan, azaz se Tombornak, se Habonynak nincs köze az egészhez. (Tombor egyébként tavaly a több milliárd forint volumenű tévés és rádiós reklámpiac jelentős részét is megvásárolta, amiben a TV2 egyik milliárdos igazgatója, Rákosi Tamás segíthette.)
Amikor a Népszava korábbi tulajdonosainak tudomására jutottak a liechtensteni céggel kapcsolatos információk, végül a Népszava adásvételi ügylete a már aláírt szerződés ellenére nem teljesült, mivel az eladói oldal arra hivatkozva, hogy a XXI Century Invest AG nem fizetett nekik határidőre, érvénytelennek tekintette az adásvételi ügyletet. Végül a Népszavát, a Vasárnapi Híreket, a Szabad Földet és a többi Geomédia lapot az MSZP egykori pénztárnoka, Puch László és társa, Simon Dénes osztrák bejegyzésű cége, a Horizont Handels vette a nevére. Azóta összesen 1,1 milliárd forint tőkét tettek be a XXI. Század Média Kft.-be és a Mezőgazda kiadóba. (Puch terveiről és arról, hogy korábban is médiatulajdonos volt, a velünk folytatott beszélgetése alapján itt írtunk bővebben.)
Gál az elvtelen alkuk kérdését feszegeti
Gál J. Zoltán azzal indokolta portálunknak korábban a távozását, hogy
Ennél többet ugyan akkor nem mondott, kifejtette távozásával kapcsolatos véleményét a Vasárnapi Hírek legutóbbi számában is, ahol hét év után utoljára jelent meg vezércikke. Itt azt írta, távozása nem az ő személyéről, hanem sokkal inkább arról az ügyről szólt, hogyan lehet életben tartani a megmaradt, kormánytól független, kritikus orgánumokat Magyarországon, milyen kompromisszumokat érdemes ezért kötni, és hol végződik a vállalható kompromisszum, mikortól kezdődik az elvtelen alku.
Ezek a kérdések ma, az Orbán-kormány regnálása alatt – amelyik oligarcháin keresztül médiát vásárol, amelyik a közpénzen hizlalt sajtóját hazugságra, manipulációra, lejáratásra használja; amelyik beszántotta a Népszabadságot és most hajtja igába a Figyelőt is – a magyar sajtószabadság legfontosabb kérdéseinek sorába valók. Mert hátrálunk vissza a pártsajtó letűntnek hitt korába, a reklámpiac nem piac, hanem elosztóhely, onnan annak osztanak, akire áldását adja a hatalom a látszatért cserébe. Kérdés tehát az is, vajon érdemes-e ehhez segédkezet nyújtani nekik? Válaszolni ezekre csakis meggyőződésből lehet és nem szabad pozícióféltésből
– fűzte hozzá a leköszönő főszerkesztő.
Arról is írt a lapban, hogy az elmúlt fél évben azért dolgozott a Népszava és a Vasárnapi Hírek integrációján, mert az együttműködés szerinte észszerű, már csak azért is, mert október 8-a után ennek a két lapnak lett elsődleges felelőssége és esélye, hogy őrizze a Népszabadság szellemiségét is, a megszüntetett lap újságíróinak munkát, felületet, árván maradt olvasóinak minőségi tartalmat adjon.
Azt szerette volna, ha a lapokat nem csak a balosok olvassák
Azt hittem, mindenki számára világos: mindkét lapnak az a dolga, hogy kitörjön a baloldal mai zárt, pártos világából. Hogy új hangokat, új gondolatokat kell befogadnia. Hogy akkor szolgálja a változást az országban, ha maga is képes változni. Hamar kiderült, ez nem mindenki számára magától értetődő, így aztán szembe is találtam magam a változatlanság önzésével, és ennek politikai szövetségeseivel.
Gál J. írt búcsúcikkében a liechtensteni cégről is, amely mögött szerinte a Rogány-Habony-Tombor trió állt, majd szó esett az új tulajdonosról, Puch Lászlóról is.
Közben a keselyűk is megjelentek a Népszava és a Vasárnapi Hírek körül. Ezúttal egy svájci-liechtensteini befektető mögé bújtak, de a takarásból egy idő után kilátszottak a Fidesz oligarchái, a Rogán–Habony–Tombor trió. A Fidesz és a kormány közvetlen befolyását az utolsó pillanatban sikerült elkerülni, a túléléshez szükséges tőkét új befektető biztosította. Róla sokan sokfélét mondtak már, de baloldali elkötelezettségét soha nem kérdőjelezték meg.
A távozó főszerkesztő hozzátette: a befektetés azonban üzlet, nem keverendő össze a jótékonysággal. A lapkiadás pedig, miközben a kiadási oldalon bonyolult üzem, a bevételeket tekintve egyszerű: pénzt az olvasók vásárlásaiból, illetve hirdetésekből lehet keresni. Mivel a hirdetési piacra jó ideje rátehénkedett már az állam, nem csoda, hogy a Vasárnapi Hírek – a második legolvasottabb közéleti hetilap – hirdetési bevételei eddig szabad szemmel alig voltak láthatók. A fenntartható működéshez ennek (is) meg kell változnia. Ám ezt a kényszert a kormány saját befolyása növelésére használhatja, a ma létező viszonyok konzerválása érdekében. A kérdés az, talál-e ehhez önös érdekű, pozícióféltő partnereket a másik térfélen.
Orbánék titkos alkukat kötnek az ellenzékkel?
Nem mindenki ért velem egyet abban, hogy az alkupolitika teljes elutasítása az egyetlen elvszerű hozzáállás. Akad, akinek éppen az alkupolitika nyújtja a változatlanság védelmét, az kínál pozíciót, ami akár egy (napilapos) főszerkesztőséget is megér. Nekem nem éri meg.
Gál ezek után igyekezett megnyugtatni az olvasókat, hogy a Vasárnapi Hírek szerkesztőségének tagjai, a hamarosan kitűnő újságírókkal kiegészülő integrált szerkesztőség munkatársai garanciát jelentenek arra, hogy ez a lap megőrzi karakteres értékeit, markáns ellenzéki hangját. Ők továbbra is annak jegyében dolgoznak majd, ahogy eddig tették: ennek az újságnak elvei vannak, de pártja nincs. Készség és képesség is megvan az itt dolgozó újságírókban, hogy tegyék, amit egyre kevesebben tesznek: ellenőrizzék a mindenkori hatalmat. Gál szerint ezek a kollégái meg fognak küzdeni, ha ebben bárki meg akarná akadályozni őket.
A főszerkesztő végül azzal zárta, hogy hetedik éve írt vezércikkeket a lapba, született belőle 300. Ez a mostani azonban nem csak azért lóg ki a sorból, mert ezúttal csak áttételesen – vagy nem is annyira áttételesen? – szól a magyar politika viszonyairól, hanem mert ezen a helyen ez az utolsó.
Jönnek majd ide új szerzők, új gondolatok, új megközelítések, biztosan lesznek köztük jobbak, okosabbak is, mint amit én nyújtani tudtam.
Németh Péter egyébként pár napja vezércikkben, valamint rádió- és televízióinterjúban is fontosnak tartotta, hogy nyugtatgassa a közvéleményt: még ha tele is tömi majd a Fidesz a Népszavát hirdetésekkel, akkor sem lesz az újság a Fidesz barátja. Felmerült ugyanis korábban, hogy azért lesz Németh a főszerkesztő, mert személyétől tették függővé felülről, hogy kap-e állami hirdetéseket a Népszava. Németh szerint azonban nem érdemes neki ilyen erőt tulajdonítani.
A Schmidt Mária, a Terror Háza igazgatója által felvásárolt Figyelőnél eközben ma újabb távozóról érkezett hír.
