Csütörtökön megtörtént a nagy bejelentés, ami alapján a liechtensteini XXI Century Invest AG felvásárolja a Népszavát és a Geomédia lapjait, a Vasárnapi Híreket, a Szabad Földet és a Geomédia portfóliójában lévő magazinokat. De mit lehet tudni, kik a vásárló cég tulajdonosai?
Ezzel kapcsolatban alapvetően azt tudom mondani, ami a közleményben is szerepel, tehát hogy olyan külföldi magánszemélyekről van szó, akik többféle befektetéssel és anyagi lehetőségekkel, eszközökkel rendelkeznek a megvásárolt médiaportfólió fejlesztésére, és erősen elkötelezettek nem csak a fejlesztésre, de a szellemiség megőrzésére is.
Az ügyletet hosszabb ideje tartó tárgyalások előzték meg. Az új tulajdonosok egy olyan szakmai koncepcióra mondtak igent, ami lehetőséget ad ezeknek a lapoknak a megújítására, sőt az igazat megvallva itt most ez a Népszava megmentését is jelenti. A Népszabadság megszűnése után mindazon olvasók számára, akik annak szellemiségét szerették és annak továbbélését fontosnak tartják, ez különösen jó hír.
Ami a tulajdonosokat illeti, a 24.hu úgy tudja, de piactársunk, a hvg.hu is azt írta, hogy Jürg Marquard van a XXI Century Invest AG mögött. Erről önök mit tudnak?
Hogy az adásvételi szerződést Daniel Vogt írta alá, aki egy tekintélyes liechtensteini üzletember, illetve hogy ez a projektcég lett a tulajdonos.
Marquard személye azért is érdekes, mert ő korábban, az 1990-es években a Magyar Hírlapnak is tulajdonosa volt, de nem sikerült a lapot megmentenie. Az MH végül több áttétel után és csak később, de Széles Gáborhoz került. Nem tartanak-e attól, hogy hasonló módon megismétlődik az egész?
Ami a tulajdonost illeti: amikor megjelent Jürg Marquard neve a sajtóban, ezt az információt nem cáfolta senki, bár meg sem erősítették. Ha már Jürg Marquardról beszélünk, akkor a mostani tulajdonosváltástól függetlenül sem árt tisztázni, hogy amikor Jürg Marquard volt a Magyar Hírlap tulajdonosa, akkor ott egy magas minőségű, szabad szellemiségű, liberális újságot csinált – egyébként Vince Mátyás vezetésével – egy nagyszerű szerkesztőség.
Nem elhanyagolható az sem, hogy Marquard a Magyar Hírlapot nem Széles Gábornak, hanem annak a tekintélyes cégnek, a svájci Ringier vállalatnak adta el, amely akkor fél Európa sajtópiacát kezében tartotta. Hogyha bárki akkoriban azt állította volna, hogy éppen a Ringier lesz később a liberális Magyar Hírlap sírásója, akkor senki sem hitt volna az illetőnek.
És ha már itt tartunk, Orbán Viktor szerette volna megvenni a lapot, ő azonban ellenállt az ajánlatnak.
Hogy mitől tartunk, és mitől nem, arról annyit: ha valaki meg akarná szüntetni a Népszavát, ahhoz elég elmenni egy meccsre szotyizni, vagy csak hátradőlni a bársonyszékben, mert ez bekövetkezett volna magától, mégpedig napokon belül. Ehhez képest most egy jelentős anyagi befektetésről, fejlesztésről és megújulásról beszélünk, ami megmenti a Népszavát és szándékaink szerint a Népszabadság szellemiségét, minőségét is.
Marquardnak azt is felróják, hogy az ő tulajdonlása alatt lehetett a Magyar Hírlap főszerkesztő-helyettese, majd főszerkesztője Gazsó L. Ferenc, aki jelenleg a közmédia berkein belül működő Magyar Távirati Iroda vezetője.
Nem hinném, hogy bárkin számon lehet kérni azt a látványos változást, amin az említett úr átesett az elmúlt években, az éppen aktuális politikai viszonyoktól nem függetlenül.
Milyen azonnali változásokkal jár a felvásárlás? Úgy tudni, várhatóan összevonják a Népszava és a Vasárnapi Hírek szerkesztőségeket a tranzakció lezárultával. Igaz ez?
Egy nagyon izgalmas időszak veszi most kezdetét, mert az a szakmai koncepció, amit az új tulajdonos támogat, és amelyhez kapcsolódóan a befektetést most megtette, a két közéleti lap, a Népszava és a Vasárnapi Hírek integrált szerkesztőségi működésén alapul. A tulajdonos jogos elvárása, hogy olyan szerkesztőség jöjjön létre, ami költséghatékonyan képes működni. Azt tervezzük, hogy a Vasárnapi Hírek megtartva önálló brandjét a 6. (hétvégi) kiadása lesz a Népszavának, és a Népszava pedig egy teljes megújuláson fog átesni. Ami érinti a szerkesztőségi külcsínt és a szerkesztőségi struktúrát, de semmilyen módon nem érinti a lap szellemiségét, irányvonalát.
A Népszabadság megszüntetése után ez nemcsak egy hatalmas lehetőség, de – hangozzék bármilyen pátoszosan – nagy felelősség is. A lap nélkül maradt népszabadságosoknak is felületet és munkalehetőséget szeretnénk adni, ha sikerül kiszabadulniuk a fogságból, amibe ejtették őket. Egy olyan lapot szeretnénk csinálni, ami egyrészt megőrzi az eddigi olvasóbázisát, másrészt a Népszabadság egykori olvasóinak igényeit is kielégíti szellemiségével, minőségével.
Harmadrészt pedig hadd emlékeztessek arra, hogy amikor például az ELTE médiatanszékén jártak a Népszabadság vezetői, akkor ott nagy lelkesedéssel fogadták őket olyan fiatalok, akikkel kapcsolatban talán nem tévedek, ha azt feltételezem: nem túl gyakran olvastak nyomtatott sajtóterméket eddig. Na, akkor majd most. Azt hiszem tehát, tán soha vissza nem térő lehetőség adódik most új olvasók megszólítására is.
Hogy mindennek a kihívásnak meg tudjunk felelni, ahhoz viszont a Népszavának és a Vasárnapi Híreknek is teljes megújuláson kell átesnie, nemcsak a nyomtatott termékeknek, de az online változatnak is. A szerkesztőségek költözés előtt is állnak, hiszen a Geomedia tulajdonosai megvásárolták a Jókai utca 6. szám alatt lévő egykori MSZP-székházat, klasszikussal szólva, az irodaház elveszíti pártház jellegét, és ott nemcsak a két lapnak tudunk modern munkakörülményeket biztosítani, de lesz benne színház, kávézó, nyitott terek, szóval, kultúra, szellem és minőség. November folyamán kialakul ott egy olyan szerkesztőség, ahol ez a két újság jó körülmények között készülhet majd. Ennek a változásnak a jeleit már idén, de a teljes lefolyását valamikor a jövő év elején láthatják az olvasók, akik ha megtisztelik bizalmukkal a megújuló lapot, akkor ez egy üzletileg is fenntartható modellben, önmagát is eltartani képes módon tud majd működni.
A Vasárnapi Hírek megjelenése a vasárnapi boltzár miatt korábban átkerült szombatra, és azóta nem is került vissza a megjelenése vasárnapra. A Népszavának pedig ugyancsak van szombati megjelenése. Ez akkor azt jelenti, hogy eggyel kevesebb megjelenés lesz?
Igen, a szombati megjelenés marad, mivel úgy vettük észre, hogy az olvasók megszokták a szombati megjelenést, amit a példányszámadatok is alátámasztottak. Ugyanakkor fontos lesz, hogy a Vasárnapi Hírek egy megerősített napilaptartalommal is kiegészüljön, amit a Népszava megújult szerkesztősége fog tölteni. De a két brand megmarad önállóan is, viszont egymást erősítve. A tervek érintik az online-t is, ami a jelenlegi felületek integrációját és teljes megújulását is magával hozza.
Mi lesz az új struktúrában az ön szerepe, és mi a helyzet Vince Mátyással, neki lesz-e valamilyen feladata?
A Vasárnapi Hírek főszerkesztőjeként veszek részt az átalakulás irányításában. Hogy ezen túl milyen szereposztás lesz és milyen funkciók, arról most még korai lenne beszélni. Azért is, mert én nagyon számítanék a volt népszabadságos kollégák együttműködésére, munkájára is. De hogy mikor lehet velük erről beszélni, az sajnos nem rajtam és nem is rajtuk múlik.
Mit lehet tudni Németh Péterről, a Népszava jelenlegi főszerkesztőjéről?
Róla leginkább azt lehet tudni, hogy nélküle ma már nem lenne Népszava. Amit ő ezért az újságért tett, az egészen kivételes. Persze, hogy számítunk rá az integrált szerkesztőségi struktúra kialakításában.
Ez rövid távon azt jelenti, hogy egyelőre ugyanazzal a stábbal ugyanúgy megjelenik a héten szombaton is a Népszava és a Vasárnapi Hírek is?
Egy ideig még igen, mivel az integráció lebonyolítása nem megy egyik napról a másikra, ennek személyi, szakmai és technikai feltételei is vannak. Azt a minden elemében megújult lapot, amit szeretnénk, valamikor a jövő év elején vehetik majd kezükbe az olvasók. Ez így is egy gyors folyamat, és a változás jelei hamar látszódni fognak a szándékaim szerint.
Tegnap beszélgettem egy népszavás kollégával, aki meglehetősen aggódott, hogy el lesz-e bocsátva. Várhatók-e elbocsátások a szerkesztőségi összevonás kapcsán, vagy megvalósítható ez úgy, hogy erre ne kelljen sort keríteni?
Ahogy említettem, az a tulajdonosi elvárás, és a Népszabadság példájából is kell tanulni ennyit, hogy olyan szerkesztőséget kell építeni, amelyik gazdaságosan működik. A Népszabadság megszűnése után nagyon sok tehetséges ember maradt munka nélkül, sokaknak lesz helyük az új szerkesztőségben, de nem tud lenni helye mindenkinek.
Hogyan fogadták a kollégák az új tulajdonosok érkezését? Sor került már szerkesztőségi látogatásra, bemutatkozásra?
A külföldi tulajdonosok az operatív és szakmai irányítást a Geomédia magyar menedzsmentjére bízták. Nekik tehát be sem kell mutatkozniuk, hiszen itt vannak. A kollégákon egyébként leginkább annak izgalmát látom, hogy most lehet valamit újat, jót, fontosat csinálni.
Bár nyilvánvaló, hogy mindenki a közéleti lapok sorsa iránt érdeklődik, azért azt se felejtsük el, hogy az ország legnagyobb hetilapját is megvásárolta az új tulajdonos: a Szabad Földnek még most is 70 ezer körüli előfizetője van, és hozzá csatlakozik egy nagyobb lapcsalád, ennek köszönhetően a Geomédia eddig milliárdos nagyságrendű forgalom mellett több tízmilliós nyereséget termelt. Szóval az itteni kollégáknak minden okuk megvan a bizakodásra.
A népszavásokat a jövő héten fogjuk tájékoztatni a terveinkről. Számukra ez a befektetés egy lassan évtizedes bizonytalanságnak vet véget, megmenti a megszűnéstől fenyegetett lapot.
Ez a befektetés tehát minden népszavás és Népszava-olvasó számára, és mindenkinek, akinek ez a szellemiség fontos, egy jó hír. A Népszava megmenekült, megőrzi a szellemiségét, és még fejlődni is fog. Ez különösen a Népszabadság bezárása után egy önmagán is túlmutató ügy.
Kapott-e a szerkesztőség valamiféle garanciát az új tulajdonosoktól arra nézve, hogy – ahogyan a tegnapi interjúalanyunk fogalmazott – az új tulajdonosból nem lesz a Népszava „Pecinája”?
Egyrészt az új tulajdonosokat komoly befektetések élén és nem a vádlottak padján lehet fellelni, másrészt abban is különbözik a helyzet, hogy esetünkben a helyi magyar menedzsmentre bízzák a cég irányítását. A tekintetben sem összevethető a két helyzet, miként az a közleményből is kiderül, hogy ők nagyon elkötelezettek a fejlesztés és a szellemiség megőrzése mellett. Külön is kiemelték, hogy mindenféle politikai befolyástól mentesen akarják a szerkesztőségeket működtetni. Tehát szó sincs itt Pecina-projektről.
Bizonyos politikai szándékok a Népszabadság-ügy után egészen nyilvánvalóak: az ellenzékinek minősített sajtóra nincs szüksége ennek a hatalomnak. Na most, aki ezt akarná szolgálni, az bizonyosan nem fektet be pénzt, mert a hirdetési piacra gyakorolt állami befolyás, a hirdetési feketelistázás miatt magától dőlt volna össze, ráadásul elég gyorsan.
De most mégis megjelent egy olyan befektetői csoport, aki ebben fantáziát és üzletet lát. Ez utóbbi is fontos, hiszen nem egy mecénásról, hanem egy kidolgozott üzleti terv jóváhagyásáról és végrehajtásáról van szó. Ha sikerül ezt megcsinálni, integrált szerkesztőséggel és költséghatékony működéssel, fejlesztéssel és megújulással, az olvasók bizalmának elnyerésével, akkor ez egy nyereséges vállalkozás lesz.
(Kiemelt kép: Gál J. Zoltán még mint kormányszóvivő. Fotó: MTI-archív.)
