Alsó-Manhattan utcái még a XXI. században is tele vannak titkokkal – nem csak a felszínen, hanem a föld alatt is. Ezt semmi sem bizonyítja jobban, mint a tíz évvel ezelőtt, a vízvezetékek rutinellenőrzésekor, valamint a hálózat így felfedezett gyenge láncszemeinek cseréjekor megtalált, alig nyolc méter hosszú vízvezetékdarab, mely a XIX. század első éveiben üzembe helyezett első manhattani vízvezetékrendszer része volt.
A leletet természetesen megmentették és a városvezetés a New York Historical Societynek ajándékozta, hogy az a jövőbeli kiállításain, illetve a nagyváros ivóvízhálózatának fejlődését bemutató előadásain használhassa azt, hiszen “ezek a kivájt fák segítenek elmesélni, hogy miként segítette a tiszta ivóvíz a lakók egészségének megőrzését, és tették New York-ot egy örökké mozgó várossá.”
A hasonló vízvezetékek egyébként lucfenyőből, erdei fenyőből, vagy tölgyből készültek – ebben az esetben az eredei fenyő volt az alapanyag.
