A titkosítás alól csak néhány éve feloldott NSA-dokumentumok szerint Sztálin nem akarta, hogy Tito vezesse Jugoszláviát, hiszen “túlzottan önálló” volt, sőt, Szovjetuniót sem fogadta el a kommunista világ vezetőjeként. Mivel észrevétlenül nem sikerült eltávolítani a hatalomból, a szovjet diktátor egy Jugoszlávia elleni fegyveres konfliktust kezdett fontolgatni.
A Honvéd Akadémia akkori parancsnoka, az 1956-ban disszidált Király Béla szerint Moszkvában már kész volt a terv, amely szerint a Magyar Néphadseregnek át kellett volna törnie a jugoszláv határon, és megnyitni az utat a szovjet csapatok számára a főváros, Belgrád felé. 1951 júliusában egy őt meglátogató szovjet ezredes szerint “A diákjainak csak egy harctérről kell mindent megtanulniuk, az ellenség területéről, Jugoszláviáról.”
Fotó: Wikimedia Commons
A CIA szerint a magyar támadást még visszaverhették volna a jugoszlávok, de a szovjet túlerő alatt hamar felmorzsolódtak volna, így szükségessé válhat némi Nyugatról érkező katonai segítség. Washingtonban már akár atomfegyvert is bevetettek volna, ami persze nem maradt volna szovjet válaszreakció nélkül, így elkerülhetetlenné vált volna az atomháború.
Fotó: Wikimedia Commons
1950 júniusában az Észak-Koreát vezető Kim Ir Szen meglepetésszerű támadást indított a déli szomszédja felé, a harcok gyors súlyosbodása miatt pedig Szovjetunió gyorsan elvetette a Jugoszlávia ellen intézendő támadás ötletét, majd az északiak oldalán beszállt az 1953-ig folyó koreai háborúba.
