A brit HMS Trident 1941 augusztusában érkezett meg a Murmanszk melletti bázisra, ahol a szovjetekkel együttes akcióra készültek – megpróbálták feltartóztatni a Norvégia északi partja felé tartó német konvojokat.
A diplomáciai egyezség során a parancsnok elejtett egy megjegyzést arra vonatkozóan, hogy a feleségének minden télen elég nehézkes átjuttatni a babakocsit a frissen esett havon, mire a szovjet admirális egy rénszarvast ajánlott megoldásként. A brit parancsnok természetesen azt hitte, hogy egy ártatlan viccet hallott, de néhány hónappal később, a búcsúzáskor a szovjetek egy szarvasgidát ajándékoztak neki, amelyet persze nem lett volna túl kedves dolog visszautasítani, így egy torpedónyíláson bejuttatták az állatot is a hajóba.
Ezzel kezdetét vette a hajó utolsó, 1942 februárjában tett három hetes őrjárata, melynek során eltalálta a Prinz Eugen nehézcirkálót, teljesen szétroncsolva annak tatját, majd megkezdte hazafelé tartó három hetes útját.
A legénység szerint a fiatal állat hamar alkalmazkodott a tengeralattjáróban uralkodó állapotokhoz, és a parancsnok minden lépését követte, sőt, az ágya alatt aludt. Etetése igen nehézkes volt, hiszen egy tengeralattjáróban viszonylag ritkán bukkan fel nagyobb mennyiségű zuzmó, de mindezek ellenére a legénység kitartott mellette, és eszükben sem volt kitenni szegény állatot az első olyan partszakaszon, ahová a szovjetek már nem láttak el. Később az állat megbarátkozott a konyhai maradékokkal is, de legnagyobb kedvencévé a konzerves sűrített tej vált.
Mikor a hajó a felszínre emelkedett, és a gyors szellőzés érdekében kinyitottak egy fedélzeti nyílást, a rénszarvas mindig a környéken tartózkodott, sőt, sokszor a létrára állva szippantott egyet a friss levegőből. Persze bajt is okozott, az egyik történet szerint például több navigációs térképet is sikerült jóízűen elfogyasztania.
A szarvas hat hét alatt (főleg a konyhai maradékoknak köszönhetően) óriásit nőtt, a függőleges létrán át pedig közel lehetetlen lett volna kiszabadítani a hajóból anélkül, hogy ne szenvedjen komoly sérüléseket. A parancsnok az érkezés előtt értesítette a hadsereget, hogy van némi probléma, így a kikötőben egy mészáros várta őket, aki segített kihúzni szegény állatot a szűk nyíláson.
Polyarnoe persze ezt a folyamatot nem vette épp a legjobb néven, így egy ártatlan, a rakparton kószáló kutyát állítólag rövid távú repülésre kényszerített.
Élete hátralévő éveit a londoni Regents Park állatkertjében töltötte, ahol néhány héttel a tengeralattjáró 1946 februári feldarabolása után természetes okokból távozott az élők sorából.
