Feltűnt már önnek, hogy egy-egy sátorozás alkalmával minivárosok és közösségek jönnek létre? Ugyanaz minden, mint a nagyvárosban. Van szűk sikátoros, kaotikus negyed, rendezett kertvárosi miliő, vagy akár panelre emlékeztető egyenszabvány-városrész.
Bár a közösségek egy része tudatos letelepedés során jön létre, a szomszédot itt sem válogathatja meg teljesen az ember. Ennek ellenére úgy tűnik, Orfűn a legnagyobb tömeg is jól megfér egymással, bár a kasztok látványosan elkülönülnek.
Ön hova cövekelne le?
1. A romantikus káosz
Elsősorban az élénk közösségi életet élő, új barátságokra is nyitott embereknek ajánljuk ezt a felállást. Itt nincsenek egyenesen vonalak, egy irányba néző bejáratok, és persze a rend és tisztaság sem fő szempont a lakók számára. A közösségi tér pedig fontosabb, mint a magánszféra. Cserébe átélhetjük a kommunák szellemiségét. Előny a közös dugóhúzó és persze a feltétlen elfogadás.
2. Kertvárosi rend, parkolási lehetőséggel
Ezt a negyedet azoknak ajánljuk, akik nyugodt életterüket elhagyva sem szeretnének megválni az átlátható biztonságtól. Vagy épp azoknak, akik még sosem éltek ilyen helyen. Ha valahol, hát itt garantált, hogy nem borítja eléd a szomszéd a szemetet, nem cövekel keresztbe a bejáratod elé és nem rúgja fel az íratlan szabályokat, amire a kényszeres rendmániások esküsznek.
3. A biztonsági játékosok
Ebbe a kategóriába esnek azok, akik egy fesztivál alatt is ragaszkodnak a magántulajdonba vetett hitük fizikai védelmében. Bár a sátrazás alapvetően bizalmi műfaj (ami egészen meglepő módon csodálatosan működik), néhányan szeretnek kordonokat és határokat felhúzni maguk köré. Honnan vehették az ötletet?
Nincs ezzel amúgy semmi baj, tudja csak szépen mindenki, hol a helye. A kérdés csak az, a szegregáció belül, vagy kívül van.
4. A magányos farkas
A fesztiválok unikornisa, hivatalosan csak mesékben létező faj. Mert ugye minek megy egy magánzó tömegrendezvényre? De értjük a koncepciót. Az egész napos közösségi élet után miért is kéne megosztani az éjszakákat is másokkal? Már úgy értve, akárkikkel. Frissen összejött pároknak ajánljuk
5. Kerüljé’ ki!
Bár nem tudhatjuk biztosan, ki telepedett le itt előbb, van egy olyan érzésünk, hogy a klasszikus kutyaólsátor érkezett később. („Nekem te nem mondod meg, hova építkezzek!”) Most tekintsünk el attól, hogy a bejárata közvetlenül egy fára nyílik. Az ilyen szituációkból vagy örök barátságok, vagy komoly cöveklopások születnek. Ha szereti a rizikót, így állítson sátrat.
6. Rózsadomb, panoráma, luxus életérzés
Limitált parcella csókosoknak és/vagy pénzes sátorlakóknak. Erre a pozícióra érdemes már most elkezdeni licitálni. Hátha.
7. Lakópark, panel igazi egyéniségeknek
A kifejlett személyiségek számára az önkifejezés nem feltétlenül kell, hogy megnyilvánuljon a lakókörnyezetben. Csak a megfelelő sátorban ébredjünk reggel.
Ezen felül Orfűn választhatunk még családbarát negyedet, illetve az egyenlő esélyű hozzáférés jóvoltából akár akadálymentes parcellát is.
Szóval minden van itt, amit egy metropolisz tud. Csak itt bárhova is telepedünk, biztos, hogy jó lesz.
Még egy apróság: feltűnő jelenség volt a Fishing on Orfű fesztiválon, hogy a sátortetőkön száradó törülközők alapján még mindig focirajongó nemzet vagyunk. Már csak az a kérdés, miért csak a Premier League csapatait éltetjük. Hol a szittya öntudat? Merre szívják a nedvességet a Mennyei Bajnokság emblémáival ellátott törülközők? Mikor borítja be végre az NB1 a kempinget?
