Egy vallomással kell kezdenem. Nem rajongok a sörért, nem tudok jól fotózni, és fogalmam sincs, mi az a Balling-fok. Viszont a prágai sörtúránk végére, amit a hazai Dreher Sörgyárak és a Kozel szervezett újságíróknak a világ minden tájáról, azt kell mondanom, kifejezetten megszerettem a sört, pontosabban a híres, cseh Kozelt (különösen a szűretlen tizenhármast), amelynek jelképe a jól ismert, huncut szemű kecske. Bár fotózni talán továbbra sem tudok professzionálisan, már tudom, mit jelent a Balling-fok, és azt is, hogy miért jó cseh hurkát enni a cseh sörhöz.
Kétnapos prágai túránk fő attrakciója a Velké Popovice-i Kozel sörgyár látogatása volt. Innen, a fővárostól 40 kilométerre található faluból származik a hagyományos cseh sör receptje. Ez a recept büszkesége mindenkinek, aki a gyárban dolgozik, a sörmesterek őrzik a titkot több mint 130 éve. Napjainkban a gyár a Plzeňský Prazdroj részvénytársaság részét képezi, melynek a világ egyik vezető sörgyári vállalkozása, a SABMiller csoport a tulajdonosa (akárcsak a magyar Drehernek). A cseh Kozel egyébként azért ilyen finom, mert a Csehországban található legjobb vízből, komlóból és árpából készül. Maga a víz egy erdei forrásból származik a falu mellett. Mint megtudtuk, a sörmesterek egyedi komló keverékeket használnak, három fajtát a világos sörökhöz és négyet a barna sörökhöz.
A szervezők a 23. Kozel Napra időzítették a túránkat, ami lényegében egy óriási sörfesztivál a Kozel gyár területén, és nagyon népszerű a csehek körében. Kívánni se lehetett volna jobbat, hogy megismerjük a cseh embereket sörözés közben. A fesztivál igazi nyári melegben indult, szikrázó napsütéssel, ám óriási vihar kerekedett délután, ami sajnos véget is vetett a programoknak. A csehek mentalitására jellemző, hogy a szakadó esőben sokan tovább söröztek, fittyet hányva a kibontakozó viharnak. Magyar csapatunk a VIP-sátorban talált menedéket, ahol finomabbnál finomabb húsokat, sajtokat, magokat, gyümölcsöket fogyaszthattunk a frissen csapolt négyféle Kozel mellé. A cseh hurka például egészen finom találmány. Félig nyersnek tűnik, tán egészen is az, de az íze fantasztikusan jó, és leginkább tényleg a sörökhöz passzol.
Engem az édesen illatozó sörfőzőtől a hideg pincékig, minden megfogott ebben a gyárban. Nem hittem volna, hogy ilyen létezik, de a gyár hangulata emlékeztetett a Sörgyári capriccio című híres cseh filmre, amely részben egy sörgyár udvarán játszódik. Békebeli hangulat, eredeti kovácsoltvas kapu, hatalmas kémény egy kilátóval (beobachtungstelle!), és még az autentikus cseh sörmesterek is pont olyanok, mint a filmben. Nagy hasuk van, örökké vidámak, és beszólogatnak az embernek. Találkoztam a sörgyár élő kabala kecskéjével, Oldával is. A kecske már a harmincas évek óta a sörgyár kedvenc élőállata, és hogy nevét ne keverjék össze mással, mindig Olda névre hallgat, hasonlóan a mostaniakhoz.
Ő az:
A gyárban láttam, milyen üstökben erjesztik a sörlét, és félig megfagyva a hidegtől (mivel a pincében tényleg hideg van), megkóstolhattam egy igazi, szűretlen tizenhármas Kozelt, amit valószínűleg csak itt lehet kapni ilyen minőségben. Azért tizenhármas, mert ennyi a sör balling-foka (a sörlé erjesztés előtti szárazanyagtartalmát jelölő mértékegység, minél magasabb annál több alkohol van benne). Nos, ez az ital teljesen elvarázsolt, talán azért, mert a kortyok mindegyike jól esett, és egyáltalán nem volt utóíze. Leginkább „tiszta sörnek” mondanám, olyan harmonikusan vegyült benne a komló keserű íze a maláta édeskésségével.
Megtapasztalhattam azt is, hogy a kiváló minőségű cseh sör valójában az egész nemzet kultúráját meghatározó tényező. Fontos szereplője a hétköznapoknak és elmaradhatatlan kísérete az ünnepeknek. Az itteni sörfesztiválra például meglepően sok ember ment el, és bár én éreztem a nálunk megszokott Városligeti „sramli hangulatból” is valamit, nagyon érezhető volt a polgári, kulturált vonal is. Utóbbi leginkább egyfajta közös ízlésben, stílusban nyilvánult meg, amit leginkább az élet nyugodt élvezetének hívhatnék.
És így esett az eső, miközben a csehek tovább söröztek:
Prága egyébként egy bájos, középkori hangulatú, kozmopolita város, iszonyú sok turistával, és mostanában mindenhol terjengő marihuána-szaggal, mivel Csehországban nem olyan régen legálissá tették a fűszívást, úgyhogy bárhol rá lehet gyújtani az utcán. Bármely cseh, akit megszólítottunk, beszélt angolul, és nagyon kedvesen, de a magyarokhoz képest visszafogottabban, tartózkodóbban igazított útba minket.
Hazafelé váratlanul lezárták előttünk az autópályát, így egy szakaszon a cseh vidéken keresztül vezetett az utunk. Meg kellett állapítanom, hogy a cseh települések is sokkal urbánusabbak, mint a magyar helységek. Egy Tvrdonice nevű, egyébként szőlőműveléssel foglalkozó falucskában, a főút mellett emeletes újházak sorakoztak, kis előkerttel, rendezett udvarral. Minden ház más színű vagy formájú, s az egész nagyon városias hangulatú, pedig csak egy kis falucskáról van szó. Persze ez nem is csoda, hiszen Csehország nem olyan főváros-központú, mint Magyarország. Brno-ban 377 ezren laknak, jóval többen, mint Debrecenben, Magyarország második legnépesebb városában (200 ezer).
Valahol azt olvastam, hogy a sörivó népek háborúznak, míg a borivó népek pedig nem háborúznak. Szerintem ez egy nagy butaság, hiszen a cseheknél békésebb népet nem nagyon lehetne találni. Most már arra is rájöttem, hogy miért. Nyilvánvalóan azért ilyen békések a csehek, mert olyan finom söröket ihatnak, mint amilyen Velké Popovicében is található. A sör jó dolog, nem igényel ideológiát, ellenkezőleg, legyőzi azt. A csehek már tudják ezt. Igyanak Önök is minél több sört, hogy eljöhessen a világbéke korszaka!
