Egy szülő halála az emberek többségének igazi tragédia, amiben semmi öröm nincsen. Néha persze előfordul, hogy a rossz szülő-gyerek viszony miatt nem a gyász az, amit egy anya vagy apa halála után éreznek a gyerekek. Azonban az már nagyon ritkának számít, hogy a szülő halála után érzett örömöt nyíltan vállalják, és még a sajtóban is világgá kürtölik.
Pedig a héten pontosan ez történt az Egyesült Államokban, ahol a Reno Gazette Journalban megjelentett gyászhírben tudatta az augusztus 30-án elhunyt Marianne Theresa Johnson-Reddick lánya a városi lap olvasóival, hogy testvéreivel együtt mennyire örül annak, hogy édesanyjuk már nincsen az élők sorában.
A gyászhír már az elején nyilvánvalóvá teszi, hogy egyáltalán nem szomorkodik a nő halálán hat még élő gyereke, „akiket minden lehetséges módon kínzott egész életében”. A szöveg szerint „elhanyagolta és bántalmazta kisgyerekeit”, felnőtté válásuk után pedig „zaklatott és kínzott bárkit, akit szeretni mertek, és gonoszságával mindenkinek gyötrelmet okozott, akivel találkozott”.
A gyászhírt író nő ezután kijelentette, hogy minden gyereke nevében „örülünk távozásának e földről és reméljük, hogy a túlvilágon átél minden gyötrelmet, kínzást és szégyent, amit gyermekeinek okozott”. Majd hozzáteszi: „az őt túlélő gyerekei mostantól békében élhetik hátralévő életüket, tudva, hogy rémálmuk véget ért”.
A nekrológ futótűzként terjedt el az angol internetes oldalakon. Miután a lap egy gépelési hiba – a halál napjának szeptember 30. volt megadva, augusztus 30. helyett – miatt leszedte az oldaláról a szöveget, sokakban kétségek merültek fel azzal kapcsolatban, hogy az örömködő gyászhír valós volt-e, de egy helyi televíziónak az elhunyt egyik fia megerősítette, hogy valódi és egyik lánytestvére írta.
Ez a gyalázkodó gyászhír egyébként nem példanélküli. A városi legendák és szóbeszédek valóságtartalmát ellenőrző snope.com a mostani eset után mutatott be egy 2008-ban megjelent, hasonlóan nem gyászhangulatot árasztó gyászhírt. Abban az 1929-ben született Dolores Aguilar halála felett érzett örömöt kürtülte világgá egyik lánya. Mint írta, „Doloresnek nem volt hobbija, semmivel sem járult hozzá a társadalom jobbá tételéhez, és alig volt kedves szava, vagy jócselekedete. Családom többsége nevében kijelenthetem, hogy nem nagyon fog hiányozni senkinek, és könnyeket sem ejtünk érte”.
