Még a populáris muzsikában is elég ritka alkalom, hogy az ütőhangszer szólószerepben tetszeleghet, ezért aztán érthető, hogy a cinek és tamok mögött ülő legény izgul, amikor végre megmutathatja a tudását.
A színpadi világítás fényei rá fókuszálnak, és ha szó szerint nem is kerül az előtérbe, most ő van a középpontba. Nincs ezzel semmi gond, annak rendje-módja szerint, tisztességgel lezavarja a kiállást, ám aztán saját maga számára is kissé váratlanul oldódik a benne felgyülemlett feszültség.
Aztán mintha mi sem történt volna, teszi tovább a dolgát, mint egy vérprofi, bár a pléhpofán azért meg-megvillan egy-egy futó mosoly árnyéka.
