Az elképzelés megvalósításához nem kellett más, csupán egy kiszuperált, tízezer tonnás szállítóladik, néhány “vállalkozó kedvű érdeklődő” a baráti államokból, és ötszáz jól betanított, helyi lakos az indulásnál a boldog és felhőtlen integetéshez.
Azért lesz még mit csiszolnia a terveken az újonnan trónra, izé, elnöki bársonyszékbe csücsült, első számú vezetőnek, amennyiben követni kívánja a megkezdett utat, ugyanis még a Nagy Testvérből, Kínából importált utasok között is akadt, aki bírálta az első túra kínálatát.
A további sorsáról nem szól a fáma – nem lepődnénk meg, ha a kifogásaival élt volna utoljára… –, az viszont meglepő, hogy mit bírált.
Az éppen luxuskörülményeknek nem nevezhető állapotok, a rozsdás víz, a fekvőhelyek mérete, vagy a retkes vizesblokk szóba sem került, ellenben a szórakoztatás, az étkeztetés, valamint a vásárlási lehetőségek hiányosságai igen.
Úgy látszik, nem mindenkit kárpótolt a végtelen víztükör (meg rajta a fegyveres parti őrség) festői és fenséges panorámája. Vagy ezt megszokták otthon?
