Nincs annál izgalmasabb “taknyolásilag”, mint amikor betéved egy csapat srác az általuk már jóval korábban kinőtt játszótérre. Ilyenkor feltételezhetően átjárja őket az infantilizmussal jócskán keveredő retróérzés és valószínűleg gyerekkorukból villanhat be néhány kellemes emlék.
A játékeszközökkel elkövetett borulásoknak már külön műfaji besorolást kellene adni, ahogyan például a szabadstílusú akrobatikus járókelőket nemes egyszerűséggel parkour stílusnévvel illetik. Hagyjuk azonban a nyelvészkedést, örvendezzünk inkább a klasszikusnak kevésbé nevezhető, hintáról elkövetett perecelés láttán!
