Terje Sørgjerd munkásságát méltattuk már a Webesfelvágott rovatban, sőt hivatkozási alapként más, hasonló témájú cikkben is megemlítettük.
Legutóbbi alkotásai közül az egyik az általa sarki fényként aposztrofált természeti jelenséget örökíti meg, amely nem azonos az északi fénnyel: közvetlenül a fehér éjszakák és az éjféli nap előtti időszakban, a sarkkör környékén a napnyugta és a napkelte egybemosódik, amikor a nagybetűs égitest alig bukik a horizont mögé.
A fényképész már négy éve a Lofoten-szigetvilágba zarándokol ezekben a hetekben, hogy lencsevégre kapja a Nap gyönyörű sarkközeli fényeit, amelyek a világon sehol máshol nem öltöznek ilyen pompás színekbe.
A legfrissebb, múlt héten közzétett, nem túl meglepő módon ismét bravúros összeállítás a korábbiakban megszokott, égi tüneményekhez képest újításként a skandináv táj egy másik arcát mutatja meg, a gleccservájta, sziklafalak övezte teknővölgyek tengeröbleinek látképét elénk tárva.
