A tetkókkal számtalan dolgot jelezhetnek viselői a külvilágnak: a szerelmük, esetleg kedvenc sportcsapatuk nevét, hogy mely bandák tagjai (természeti népeknél ezt inkább a törzsi hovatartozásként), de legfőként a bőrük díszítése a cél.
Mindamellett vannak, akik kedvenc használati tárgyaikat, eszközeiket dobatják magukra, ezzel tudatva rajongásukat a hűséges eszköz, illetőleg az általa képviselt téma iránt. Ez azért kissé húzósabb, mintha egy klasszikus “kereszt-kígyó” vagy “oroszlán üvölt a hegyen” borzalmak kerülnének a testre.
A címben említett “varrás” során már egy komplett régi vágású fényképezőgép kerül a delikvensre, természetesen úgy, hogy a több órás beavatkozás legfőbb mozzanatait rögzítik csak az alkarra, stop-motion animációval.
Ez az eljárás az állóképek egymás után helyezésével készít az állóképekből mozgókat, főleg a hagyományos technikával megalkotott bábfilmekből lehet ismerős. Nem kell megijedni, vér nem lesz, csak művészet és dögös zene – meg egy fotóapparát az alkaron, idővel. Mindenesetre le a kalappal a tetoválómester előtt, aki bevállalta a türelemjátéknak sem utolsó műveletet.
