Kedvenc utcai sportágunk, a parkour – szabadstílusú “szaladgálás” városi közegben, főként az épített környezet elemeit leküzdve, akrobatikus elemekkel tarkítva – hőseit úgy szeretjük bemutatni, mintha legalább titánok lennének.
Mert ahogy ők tudnak, úgy más senki, a szaltókat úgy dobálják egymás után a köztereken, parkokban, miként más mondjuk a biciklijét tekeri.
Ezekre a fickókra nem hatnak a fizika törvényei, a gravitációt nem igazán ismerik és flegmán vetik le magukat akár négy méteres magasságból. Aztán néha egyikük-másikuk azért mégiscsak kiadja magát, bevállalva, hogy azért a tévesztés is erősen bele van kalkulálva mutatványaikba.
Az olasz illetőségű Dani Milano művésznevű extrémistával szintén így esett – vagy inkább Daniele Doria maga így esett, aki egy nagyobb elrugaszkodás után egy hajó és a móló között csobbant a vízben egy forgatás alkalmával.
