Nemrég ejtettünk pár szót minden idők egyik legnyálasabb szerelmesfilmje kapcsán arról, hogy egy mozgókép szövegkönyvének hiányosságaként értékelik, ha túl sokszor hangzik el abban a szereplőinek a megszólítása.
Mi történik, ha a szkriptben még ehhez képest is üresebb járat következik? Az írók ilyenkor adnak abszolút értelmetlen szavakat, vagy párszor ismételtetett töredékeket, szótagokat a színésznők és színészek szájába.
Igen, ez a blablázás.
Arnold Schwarzenegger például nem a túlságosan mély jellemformálást igénylő figurák eljátszásáról híres, de kapunk az arcunkba olyan, a pályájuk legnagyobb alakjai között számon tartott mesterektől is pár másodpercet, mint mondjuk Al Pacino.
Egy kivételtől eltekintve mindegyik snitt hosszabb lélegzetű alkotásból, azaz mozifilmből származik. Természetesen ez a fekete ló nyerte el legfőképp a tetszésünket: William Shatner a televíziós tudományos-fantasztikus sorozatok doyenjeként a drámai átélést valami felfoghatatlan magasságokba emeli.
