Bevezetésként egy picit csiszolódjunk. A Bádogember így néz ki, ez a Madárijesztő, ő pedig a csodálatos Judy Garland az említett moziból. Ha letudtuk ezt a filmhistóriailag kötelező gyakorlatot, akkor ugorjunk neki a mai témánknak, amely egyébként reklámtörténeti relikviának számít.
Ugyanis ebben a hirdetésben öltött testet először a McDonald’s bohóca, vagy ahogyan az egész világ ismeri: Ronald McDonald.
A korai, 1963-as kabalafigura érdekes és inkább rémisztő egyvelege a pápa testőrségét adó svájci gárdisták egyik büszke tagjának, az újra beolajozott és már fentebb említett alumínium fazonnak, illetve a szalmabábunak.
Furcsa párhuzam viszont a korabeli és a mai Ronald között, hogy mindkettő eltúlzott, és így a gyerekek kevésbé bohóctűrő rétegének nem igazán szimpatikus a vakolatsminkkel rendelkező embléma- és demóember.
Japánban viszont talán a legszimpatikusabb cserét hajtották végre egy rövid időre a Meki reklámarcát illetően. Lett is belőle közel tizennégymilliós nézettség…
