Belgiumról valahogy a csokik ugranak be először, a remek pralinék, a fondantkrémes és a karamellás bonbonok. Meg persze a sör. De az semmiképpen sem, hogy őrült bringások is fűszerezik a látnivalókat.
Pedig akadt egy, aki nyeregbe pattant és az idők szavára hallgatva nekirontott az országútnak, hogy ott engedje szabadjára az “erőt”.
A látvány mellett nézzük egy picit a magyarázatot is – hogyan lehetséges, amit a biciklist követő járgány volánja mögül felvettek, azaz a műszerfalon látható 100 kilométer per óra?
A nagyobb test mögött egyfajta légellenállás-csökkenés (vákuum) alakul ki, és ezt kihasználva az elvetemült bicajos mintegy rászívódik az előtte haladó járműre. Ezzel gyakorlatilag fel tudja venni az iramot a sebességet diktáló teherautóval, vagy akár egy busszal (ezt nem a próbálkozók biztatásaként írjuk, de az személygépkocsik kevésbé válnak válnak be), ám az adott jármű minden rezdülését figyelni kell a “légbuborékban”.
Elég egy laza fékezés és biztos a felkenődés, onnan pedig már nehezen lehet a delikvenst megfelelően – és főként: egyben – összeszedni, bár az is egyfajta művészet.
