Kinézetre két vásott kölök, a szülők szeme fényei kezdnek bohóckodni a futópaddal. Az öcsnek látszó srác produkálja magát a családi felvétel elkészültének örömére. A nagyobbik rosszcsont hamar ráun erre, és magasabb fokozatba kapcsolja a gépet.
Anya nemhogy látja, hanem rögzíti is az eseményeket. Rászól a fiúkra, figyelmeztet az esésre, de a drága jó kamerát semmi pénzért nem tenné le.
A bátyus sem különb: arra a kérdésre, hogy hogyan akadályozza meg a borulást, a világ minden testbeszédében ismert “én mosom kezeimet” mozdulatával válaszol.
Az operatőrré avanzsált muter ekkor már megemeli hangját és a lekapcsolásra szólít fel, legfőbb meggyőző érvként azt próbálja bevetni, hogy a frász kerülgeti. Aztán gurulnak, és van, aki a nevetéstől is.