Ezeket a falatokat biztosan nem találod meg az itthoni “Mekdó”-kban, mint ahogyan egy belga vagy holland üzletben is csak bután néznének rád, ha a nálunk bizonyos időszakokban kapható minilángos után érdeklődnél. Az étteremláncolat üzletstratégiájának pont az a lényege, hogy igyekszik mindig a célország nemzeti konyhájának sajátosságaihoz igazodni.
Így teljesen érthető a spanyol Mc-Gazpacho, az indonéz McRizs, vagy az izraeli McKebab és McFalafel. Az amerikai McPizza sem meglepő, bár utóbbi népszerűsége Indiában már-már furának mondható. A német McKolbász rendben van, az ugyanott árusított McSör viszont megmosolyogtató. A Hawaiiban kapható McLöncshús & Tojáson, vagy a kanadai McHomáron már esetleg csodálkozhatunk, de ezekre magyarázat a helyi gasztronómiai kultúra sajátos alakulása.
Mint ahogy ilyen kulináris érdekesség az olasz(os) McTészta új-zélandi és ausztrál sikertörténete, de az ottani rengeteg itáliai bevándorló szemszögéből nézve ez is más megvilágításba kerül, gondoljunk csak Anthony LaPaglia származására. A Japánban igénybe vehető McEsküvő büfészolgáltatása azonban mindent visz… Az elnevezés alapján szükséges ezt elmagyarázni?
