Hagyományosan inkább fából készül a xilofon, illetve vékonyabb lemezekből a gyerekverziója (mindenkinek volt, higgyük el, legfeljebb nem emlékszik rá…). Tosa Nobumichi japán designer és ötletember azonban megunta a hagyományos formákat.
Ezért néhány könyvet különféleképpen áztatott be, hogy más és más hangmagasságon szólaljanak meg, ha ráütnek ezekre. Volt amelyeket keményítővel kezelt, másokat cukros vízbe áztatott. De sajnos csak nem akart összejönni a könyvxilofon.
Már teljesen elkenődött, hogy élete ötletét nem tudja megvalósítani, amikor fókuszába kerültek a Tim O`Reilly által alapított kiadó könyvei. Ezekkel már össze tudta szedni az ütőfelületet, melyen minden könyv azonos címlapmérettel bír, és a hangmagasságot a különböző példányok vastagsága határozz meg.
Már csak egy ütőscsapat kellett volna, de nem talált megfelelőt, ezért úgy döntött, hogy önmaga vezényli és vezérli le művét speciális dobütőkkel, melyeket elektronikusan lehetett szabályozni.
