Az egyre nehezedő pályákon az a feladat, hogy (minél kevesebb kövér puttó felhasználásával) az egyiket belehajítsuk a forró szerelemmel csordultig teli szív alkotta légballon kosarába, amely így felemelkedik, és elröpül, minden bizonnyal a hőn áhított személyhez.
Ám odáig nem egyszerű eljutni, mindenféle taktikai-logikai munka után még egy ügyesen kivitelezett pockölésre is szükség van – sőt a hetedik pálya után kifejezetten a szerelemtől idegen kifejezések hagyják el csókra szomjazó ajkunkat, hisz a játék nehézsége és a feladat nyugodtan illethető a szaknyelvi szemétparaszt jelzővel. És ekkor még csak az elején járunk, összesen harminchat sima és négy extra pálya alatt kell eredményesen kilődözni a kis cupidókat.
A játék grafikája jó, elég egyszerű, és a kedélyesen könnyed zene sem idegesíti halálra a szerelmes játékost, legfeljebb a pályák hátterében vigyorgó napocskának érezzük ingerét behúzni egyet olykor. A sikeres pöckölést elismerő moraj jelzi, amelyet egy idő után elkezdünk szomjazni.
Aki pedig nem bírja a sok kudarcot, még mindig vigasztalódhat az ősi bölcsességgel, hogy ha a játékban nem is, a szerelemben majd szerencséje lesz.
Aki kedvesének akar pár perc kellemetlenséget okozni ezen a szerelmes napoon, ne tétovázzon, küldje el neki ezt a játékot!
