Juan Francisco c spanyol művész nem úgy alkot, mintha egy megszólalásig fényképszerű művet készítene. Nála a “mintha” szót el lehet, de inkább el kell felejteni.
A fiatal andalúz mester témáiban sem választ valami nagyon fárasztót, valamit ami hiperrealizmusában is elvont lehet (mert az olyan művészi). Egész egyszerűen lerajzolja azt, amit egyébként is lefényképezne; jókedvű fiatalokat, akik lehetőleg buliznak, pofákat vágnak, élvezik az életet.
Mindezt sima mezei golyóstollakkal követi el (ebből legalább egy tonna lehet a spájzban), és csodálatos rajztudással (kár, hogy más okosság nem jut eszünkbe – pld. ilyenek, hogy “a művész vonalvezetési technikája és látványvilága teszi egyedivé és a néző által oly könnyen feldolgozhatóvá műveit”).
Megszólalásig hasonlítani – ebben profi Casas, de rettenetesen.
