Mindenki utazott, vagy utazik rendszeresen olyan tömegközlekedési járművön, ahol a zsúfoltság legfeljebb valamely hipermarket halértékesítő részlegének akváriumához mérhető.
A klausztrofóbia legszebb tünetei különösen munkanapokhoz köthető reggeleken jöhetnek elő, amikor az ülőhelyeket is ádázan rohamozzák a kisnyugdíjas kommandók.
Aztán meg ott vannak a pattanásig feszült idegekkel rendelkező lúzerek, akiknek örökké csak az állóhely jut, és idővel már hangosan kezdik el szidni azon utastársaikat, akiknek táskája, hátizsákja az ő szájukban köt ki.
Kisfilmünkben viszont egy teljesen rutinos, már-már szinte gyaníthatóan összeszokott tömeget láthatunk, akik katonás rendben és hihetetlen számban sorjázna elő egy vonatszerelvényből.
