Basejump avagy bázisugrás fix objektumról (épület, híd) történik, kifejezetten erre a célra fejlesztett ejtőernyő segítségével. A hetvenes években kezdődött a sportág kialakulása (tulajdonképpen a klasszikus ejtőernyőzés átalakítása) amikor is a 800 méteres minimum magasságot elkezdték egyre lejjebb és lejjebb tolni.
A bázisugrásokat ma már pár száz, vagy akár csak száz méteres magasságból is végrehajtják, ezáltal a földet érés az elrugaszkodás pillanatától számítva 10-15 másodperc alatt is bekövetkezhet. Az ugrások idejét kilehet tolni ha az ugró wingsuit (szárnyasruha) szerelésben hajtja végre azt.
Érdekessége az angol basejump szónak, hogy a base (bázis) szótő egy rövidítést takar ebben az esetben: B=Building (épület), A=Antenna (antenna), S=Span (híd), E=Earth (föld-szikla). A bázisugrást csak rutinos ejtőernyősöknek ajánlják, olyanoknak, akik legalább 150-200 ugrással rendelkeznek már.
Valahol Svájcban.
Síelve végrehajtott ugrások.
Dean Potter ugrása, mely 2009-ben a leghosszabbnak bizonyult.
