„Fordulat! Az MSZP beérte a Fideszt?”, „Zárul az olló a Fidesz és az MSZP között”, „Fej-fej mellett a nagyok” – ilyen és ehhez hasonló címekkel jelentek meg a Tárki múlt héten publikált legfrissebb méréséről beszámoló tudósítások. A megszólaltatott elemzők, köztük magam is óvatosan nyúltunk az eredményhez, amely alkalmat adott a szenzációs címadásra. Az intézetnek ugyanis valóban az jött ki, hogy statisztikai hibahatáron belülre került az MSZP és a Fidesz támogatottsága között a különbség, tehát lényegében azonos a népszerűségük.
Ma az óvatosak némi igazolást kaphattak, kijött ugyanis a Medián eredménye is, amelyben a Fidesz és az MSZP versenyében továbbra is szignifikáns, nyolc pontos az előny az előbbinél. Mindez persze nem kell, hogy túl nagy örömöt váltson ki a kormánypárt oldalán, ennél az intézetnél is csökkent ugyanis a támogatottságuk, és szerepel az értékelésben az a megállapítás is, hogy tíz éve nem volt ilyen alacsony a Fidesz népszerűsége.
Innen nézve valóban borús a kép, de ha nézőpontot váltunk, némileg más megítélés alá esnek a számok. Tíz éve nem fordult elő az sem, hogy a választások közötti félidőben a Fidesz legyen kormányon. Kormányon félidőben lenni pedig az általános tapasztalatok szerint nem garancia a magas támogatottságra. Ilyenkor szokott az tipikus logika szerint a kormányoldal végezni a legnehezebb, népszerűséget emésztő feladatokkal, és ilyenkor fordul rá egy olyan időszakra, amelyben már jobban lehet a választói szempontok figyelembevételével politizálni.
Mit mutat ez a bizonyos elmúlt tíz év a félidők szempontjából? Maradjunk a Tárkinál, náluk 2004 júniusában 8, 2008 júniusában 15 ponttal vezetett a kormányzó szocialisták előtt az akkor ellenzéki Fidesz. Az első félidős apályból ráadásul menteni is tudott az MSZP a 2006-os választásokon, ennek a mentésnek a költségei ma már közismertek. Az utolsó ciklusban viszont már menthetetlen volt a hátrány, ennek a történetnek is tudjuk a végét.
Tanulság? Nagy következtetéseket csak nagyon óvatosan érdemes levonni. Látjuk, hogy félidőben akár még jelentős hátrányból is vissza lehet jönni, de azt is tudjuk, hogy más volt a környezet, és mások voltak a lehetőségek akkor. Rosszabb környezetben és korlátos lehetőségek között most a megőrzött elsőség is szép teljesítménynek tekinthető, ám a tendencia a kormánypártok szemszögéből nem ad semmiféle okot a nyugalomra.
Ennél biztosabb tanulság? Igen, egy még akad. Közvéleménykutatások kreatív olvasásában verhetetlenek vagyunk. Ettől még mindenkit bíztatok arra, hogy vegye komolyan a számokat, viszont legyen óvatos a csatolt elemzésekkel, és különösen az on-line sajtó szenzációs címadási technikáival.
